Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Barkóczi István: Miskolc ipartörténete

delései növekedtek, amelyet már csak újabb üzembővítéssel lehetett kielégíteni. 1810-1813 között felépült a Garadna völgyében az újmassai 10.000 mázsa kapacitású kohó, s ennek megfelelően bővítették a hámorokat is. Az ipari vízszükséglet biztosításához egy vízzáró gát megépítésével felduzzasztottak a Garadna patak vizét (1813) és így kialakult a szinte természetesként ható, szép Hámori tó. 1848-1949-ben a gyár ágyúkat és szuronyokat készített a vörössipkás honvédeknek. A szabadságharc bukása után a gyár, a rossz szállítási viszonyok, a gyenge minőségű vasércek és a felvidéki vasgyárak versenye miatt egyre hanyatlott, termelése csökkent. Ezért az állam elhatározta a kohók és hámorok fokozatos megszüntetését és egy új gyár építését a diósgyőri medencében. A cél egy olyan vasgyár létesítése volt, amely alkalmas 30000 tonna nyersvas és 12000 tonna vassín gyártására. 1868-1870 között felépült az első diósgyőri nagyolvasztó, majd a következő évben - az újmassai és hámori üzemek leállításával egyidejűleg - megkezdte termelését a finomító és vassín hengerde. Most már Rudabányáról és a Felvidékről szállították a szükséges nyersanyagot, a szén egy részét a diósgyőri és a perecesi bányák adták, míg a szükséges jobb minőségű szeneket Ostravából importálták. Az első martinkohót 1879 végén állították üzembe. 1881-ben bevezették a Bessemer acélgyártást, majd 1910-ben üzembe helyezték az első elektrokemencét. A második világháborúig a diósgyőri gyár több üzemegységgel dolgozott: két nagyolvasztóval, két martinkemencével, acél- és vasöntő egységgel, durva - és finomhengerdével, kovácsoló üzemekkel, csavaros téglagyárral. A második világháború alatt a gyár jelentős károkat szenvedett. Az első bombatámadás 1944 szeptember 13-án érte. 1944 decemberében megkezdődött az újjáépítés. 1945 szeptemberétől kezdve már mindenütt megindult a fokozatos termelés. Az ezt követő időszakot a 3, majd 5 éves tervek, a munkaversenyek, a vas és acél országának építése jellemzik, amely együtt járt nagy beruházásokkal és a termelés mennyiségének jelentős felfutásával. 1949. január 1-től a diósgyőri gyár önálló lett, ugyanis a korábbi budapesti igazgatóságú MÁVAG gyárak önálló nemzeti vállalatokká alakultak. 1953 áprilisában a gyár felvette a Lenin Kohászati Művek elnevezést. Ezt követően fejlődött az LKM 20.000 munkást foglalkoztató kombináttá, ahol a nyersvasgyártás mellett a martin és elektroacél gyártás mellett az elő- és készhengerlés teljes folyamata jelen volt. Ezek mellett számos üzem: vas- és acélöntöde, kovácsműhely, húzómű-