Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Sziklavári János: A diósgyőri vasgyár jelentősége a magyar gazdasági életben a második világháború után

J 1 1 I—« 1 1/00 1965 1970 1975 1960 1985 1990 év Acélgyártó technológiák arányának változása A 4. ábrán kirajzolódnak a szocialista országok bezárkózódásának következményei. Ez a diagramrendszer az 1965. évi acéltermelést 100%-nak veszi fel; ekkor - a világ együttesen 460 millió tonna - a KGST-országok együttesen 120 millió tonna - Magyarország 2,5 millió tonna - az EGK-országok együttesen 114 millió tonna - az USA 122 millió tonna acélt termelt. Ezekhez, mint 100%-okhoz viszonyítanak a függőleges tengely százalékszámai. Az 1970-es évek közepétől az EGK és az USA acéltermelése fokozatosan csökkent, miközben gazdaságuk folyamatosan növekedett. Az EGK-országok (csak az 1965-ben már tagországok) együttes termelése 1990-ben gyakorlatilag ugyanannyi volt, mint 25 évvel korábban, de más technológiákkal, más termékszerkezettel. Az USA-é meg 25%-kal kevesebb. Ez és Japán termeléscsökkenése tükröződik a világtermelés alakulásában is. A KGST-országok együttes termelése és Magyarország termelése még hosszú évekig növekedett, és a későbbi csökkenést sem technológiaváltás vagy jobb használati tulajdonságú acélok tömeges felhasználása, hanem - mint ismeretes - belső gazdasági válság okozta. Diósgyőr utólag is elismerést érdemel, mert már a nyugati vaskohászat korszerűsítésével egyidejűleg szívósan harcolt az acélgyártás műszaki-technológiai megújításáért. Az anyagi lehetőségek azonban