Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)
„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Sziklavári János: A diósgyőri vasgyár jelentősége a magyar gazdasági életben a második világháború után
1975 1960 1955 1990 èy A folyamatos öntés arányának növekedése csak részeredményekre futották (pl. acélvákuumozó, új elektrokemence, kísérleti öntőgép); alapvető technológiaváltásra, pl. oxigénes konverterre, üstmetallurgiára, üzemi öntőgépre - az ország gazdasági irányításának elzárkózása miatt - még egy évtizedet kellett várni. Az 5. ábra érzékelteti, milyen hosszú időt töltöttünk a „világ végén" nagy martinacél-arányunkkal: csak 1980-8l-ben helyezhetett üzembe oxigénes konvertereket Diósgyőr és Dunaújváros. Folyamatos öntés terén kedvezőbb a kép (6. ábra). Dunaújváros és Ózd már az 1970-es években épített öntőgépet, Diósgyőr csak 1981-ben, noha annak páratlanul nagy gazdasági előnyeiről már 25 évvel korábban - saját kísérleti öntőgépével - meggyőződhetett. Mivel a KGST-ben való részvételünkből eredő gazdasági haszon nem pótolta azt a műszaki-technológiai veszteséget, amit az EGK-ból és EFTA-ból való kizáródásunk és az embargó okozott, ezért a Vasgyár minden lehetőséget megragadott műszaki fejlesztése érdekében; s noha a nyugati színvonalat el nem érhette, önmagához képest folyamatosan fejlődött. A legfontosabb fejlesztéseket érdemes felidézni: 1950-ben 180 tonnás martinkemence épült, 1951-1953-ban új elektro-kemencéket