Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Kiszely Gyula: A diósgyőri vaskohászat technikai fejlődése 1967-1945-ig

felvonultatta legkiválóbb gyártmányait, többek között acélöntésű kerékvázait, gépöntvényeket, hajóalkatrészeket, tengelyeket. Mint a korabeli tudósító megállapította, az összes kiállított darabok általános érdeklődést keltettek és elismerést vívtak ki a magyar vaskohászatnak. Az 1900-1903-as gazdasági válság a diósgyőri vertikumban is erősen éreztette hatását. A vasútépítésben oly pangás állott be, mint amilyen azelőtt az ipari fellendülés óta tapasztalható nem volt. Kedvezőbb volt a helyzet a lövedékek gyártása terén. A haditengerészet és hadsereg részéről beérkezett nagy mennyiségű lövedék megrendelések legyártásánál az egyes üzemek további fejlesztése vált szükségessé. A világ minőségi acélgyártásában 1897-ben jelenik meg az első üzemvitelre alkalmas elektromos acélgyártó kemence. Diósgyőrben 1911-ben vezették be az elektromos acélgyártást Girod rendszerű kemencével. A hadügyminiszter 1911. március 29-én terjesztette be az országgyűlésbe a véderő törvényt, mely többek között a hadiipar fokozottabb fejlesztését irányozta elő. A lövedékgyártás mellett már hosszabb idő óta az ágyúgyártás is foglalkoztatta a vállalatvezetést. 1910-ben a kérdés fordulópontra érkezett. A kereskedelmi miniszter és a közös hadügyminiszter arra a megállapodásra jutott, hogy a diósgyőri gyárnak magyar arzenállá való kifejlesztésére és egy ágyúgyár alapítására az engedélyt meg kell adni. A tervezés a lövegműhelyre megindult, a gyár alapítás csak terv maradt. 1914. július 20-án kitört az első világháború. A háború alatt az üzem fejlesztése tovább folytatódott, megindult a nagyolvasztó, az új vasöntöde, a Martinkohó, a lövedék-esztergaműhely építése, illetve kibővítése. A hadvezetés a „Hindenburg" program keretében 1916-ban elhatározta, hogy a diósgyőri gyár termelését is beállítja árugyártásra és Győr után Diósgyőrött is új ágyúgyár felállítását rendeli el. Az építés 1916-ban indult, 1918-ban a gyár épületei már tető alatt voltak, a gépi berendezések felállítása is megkezdődött, a munkát megkezdeni nem tudták, mert a megszálló román hadsereg a gépeket hadizsákmányként elszállította. A háború befejezése után a magyar vasipar válságos helyzetbe került, nemcsak a katonai megrendelések maradtak el, hanem megszűnt az a tényező is, mely a háborús készülődésen kívül elsősorban ösztönözte a korábbi évtizedekben a vas- és gépipar fejlődését: a nagyarányú vasút- és hídépítés, a vasúti gördülőanyag- és hídgyártás. Az új országterület piacának felvevőképessége aránytalanul kicsire zsugorodott öszsze a megmaradt vasipari termeléshez képest úgy, hogy a diósgyőri gyár sem tudta berendezéseit kihasználni.