Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Kiszely Gyula: A diósgyőri vaskohászat technikai fejlődése 1967-1945-ig

A békeszerződéssel elcsatolt vasművek olyan gyártmányait, melyet azelőtt belföldi forgalomban szerzett be a magyar ipar, most már csak import útján lehetett biztosítani. Az állami gyáraknak tették feladatává ezeknek a cikkeknek gyártását. Ezek között volt többek között a vasúti kerékabroncs, melyet azelőtt a resicai vasmű gyártott. 1922ben az állami beruházások keretében a diósgyőri gyár rendezkedett be ezek gyártására és 1923-ban a kerékabroncs hengersort üzembe is állították. Az országban bekövetkezett stabilizáció után a termelés évről évre emelkedett, a háború előtti szintet azonban elérni nem tudták. A viszonyok rendeződése után folytatták a nagyolvasztó építését, 1926. augusztus 18-án 13 évi építés után az I. sz. 300 m

3-es nagyolvasztó lecsapolta az első nyersvas adagot. A további fejlesztés során a MAVAG mozdonygyárból áttelepítették a kovácsoló üzemet, s ezzel Diósgyőr az ország legnagyobb kovácsoló gyára lett. Az Európa szerte mutatkozó konjuktúra a diósgyőri gyárban is éreztette hatását. Termékeivel ismét megjelenik a világpiacon. Az elektro- és tégelyacélműben bevezetett nemesacélgyártás fokozottabb mértékben megindult és ezzel sikerült az osztrák és cseh gyárak versenyét felszámolni. Az 1929-1933-as világgazdasági válság volt a gyár életének legsúlyosabb időszaka. A magánipar a gyárat, mint legnagyobb versenytársát szerette volna megszüntettetni. Utolsó és legsúlyosabb akciójára az 1931. évi XXI. tc. adott alkalmat, mely az iparfejlesztésről intézkedett. A törvény IV. fejezete előírta, hogy a kereskedelemügyi miniszter a rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül köteles az állami üzemeket megvizsgálni abból a szempontból, vajon fennállása közérdekből indokolt-e. A törvény közzététele után a válság második esztendejében kezdődött Diósgyőrben az az izgalmakkal teljes időszak, amikor a lét és nemlét kérdéséről sajtóban, pártüléseken, az országgyűlésben a kereskedelmi minisztériumban és a MÁVAG igazgatóságában tárgyaltak, védekeztek, interpelláltak és döntöttek. A támadás fő irányítója a RIMA elnöke, Bíró Pál volt, célja a diósgyőri gyár megszűntetése. A sorozatos tárgyalások eredménye az lett, hogy a MAVAG vezetősége mérlegelve a helyzetet, három féle alternatívát látott elképzelhetőnek: 1. a diósgyőri és budapesti gyár leállítását, 2. csak a rosszul foglalkoztatott budapesti üzem leállítását, 3. mindkét gyár megszorított keretek között való üzemeltetését.