Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Remport Zoltán: A Diósgyőr-hámori vasgyártás technikai fejlődése 1770-1867-ig

zásba, 32 kukszát kikötve magának. Ugyancsak kikövetelte a principalitást, azaz az igazgatás jogát is, s ezzel a vállalkozást állami kezelésű társasággá tette. Csak ilyen előzmények után indulhatott meg a Diósgyőr-hámori vasmű telepítése. A kukszának így csak negyede maradt Fazola kezén, az építkezést mégis saját vagyona terhére felvett kölcsönön kellett folytatnia, amelyet a kamara csak adagolva egészítgetett ki. Ezáltal mind az építkezést, mind az üzembe helyezést végig súlyos anyagi gondok kísérték, a pénzelőteremtés huzavonája Fazola energiáját teljesen lekötötte, sőt egészségét is kikezdte. A gyártástechnológia kialakulása Az üzemi élet kifejlesztésében nem kis gondot okozott a gyártástechnológia célszerű megválasztása sem. Fazola művészi kovács volt, de teljesen járatlan a vasgyártásban. A nagyolvasztót Johann Georg Gfelner stájer vasolvasztó mester irányításával építtette fel, valószínű a stájer Flossofenek mintájára. A Flossofen-típusú olvasztó azonban a könnyen redukálódó, alacsonyabb hőmérsékleten kohósítható ércek számára felelt csak meg, a borsodi ércekre előnytelennek bizonyult. Ezenkívül a pénzszűke több kedvezőtlen megoldást is rákényszerített Fazolára. Szakszerűtlenül épült a kohó vízellátó rendszere, nem megfelelő fából készült a vízikerék, deszkafújtatók helyett közönséges bőrfújtatókat szereltek fel, és a kohók nedvesség felszívása ellen sem védekeztek. Mindehhez hozzájárult, hogy Fazolának megfelelő felkészültségű kohómesterre sem sikerült szert tennie. A fenti nehézségek következtében az ómassai kohó üzembe helyezését semmi esetre sem lehet sikeresnek tekinteni. Egy adósságokkal és pénzhiánnyal induló vállalkozást csak gyors siker húzhat ki a hullámvölgyből, Fazola is gyors eredményekkel arathatott volna sikert. A nagyolvasztó felsorolt hibái miatt azonban a termelésfelfutás lassú lett. Az ómassai kohónak öt évre volt szüksége, hogy termelőképességének 75%-át elérje, gazdaságilag pedig a vállalkozás csak 10 év múlva jött egyensúlyba; részvényesei először az 1782. év után kaptak osztalékot. Ilyen körülmények között érthető, hogy Fazolának a vállalkozásra minden vagyona ráment, s amikor 1779-ben, 49 éves korában elhunyt, még a fellendülés reményével sem szállhatott sírba, és nagyon szerény nyugdíjjal volt kénytelen özvegye is megelégedni. Az ómassai kohót 40 éves fennállása során kétszer is alaposan átépítették - 1776-ban és 1785-ben -, és részben felszámolták annak Flos-