Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Remport Zoltán: A Diósgyőr-hámori vasgyártás technikai fejlődése 1770-1867-ig

sofen jellegét. A századfordulón készült ismertetése már klasszikus felépítésű kohóra utal, nyitott mellel és tűzálló kőből faragott belső falazattal. Ekkor már jójáratú kohóként tartják számon, vízellátása azonban továbbra is szűkös marad. Lépéstartás a kor követelményeivel A diósgyőr-hámori vasmű az indítás nehézségeit végül legyűrte és végleg elfoglalta helyét a hazai vasgyártók táborában. A 18. század utolsó évtizedében már határozott tekintélyre tett szert, hámorainak készáruja egyre kedveltebb lett, nemcsak Miskolc körzetében, de a távolabbi területeken is. Igazi felvirágzása azonban csak ezután következett, mégpedig egy újabb Fazola-korszakban. Henrik fia, az ötévesen árván maradt Fazola Frigyes, 16 éves volt, amikor gyakornoknak jelentkezett az apja által felállított telepen. Itt szerzett gyakorlattal 1792-ben iratkozott be a selmeci akadémiára, annak elvégzése után Rónicon lép állami szolgálatba, 1799-ben azonban ismét Diósgyőrbe kerül vissza. Végig járja az állami vezetés lépcsőfokait, 1810-től lesz a gyár igazgatója, de 1800 és 1817 között a Diósgyőrhámori vasmű egyértelműen az ő irányítása alatt áll, és általa válik az innovációs fejlesztés magas iskolájává. Fazola Frigyes ugyanis apja szívósságával alapozza meg Diósgyőr jövőjét. 1802-ben felállította az ötödik frissítő tűzhelyet, bevezeti a nyersacél, majd a kévéit acél gyártását. Ekkor alakul ki az a sajátos helyzet, amely azután a további hámori kohászatra jellemző lesz; hogy a hámoripar képezi Diósgyőr fő erősségét, az válik húzóerővé, és a nyersvasgyártás követő szerepre kényszerül. A hámorok kihasználása érdekében gyakran kell a vállalatnak idegen kohóktól is nyersvasat vásárolnia. Az állandósult nyersvas-hiány megszüntetése érdekében kezdték meg 1804-ben az új kohó felállítását, de Űjmassa néven az csak 1814ben lépett üzembe. A nagyolvasztóval közel egyidőben épült a hámori völgygát, amely 1812-re készült el. Fazola 1805-ben beindítja a reszelőgyártást, 1809-ben megszervezi a szurony és puskavessző gyártását, 1810-ben pedig megkezdi kísérleteit a cementacél gyártására. Kísérletei során az ásványi szeneket is alkalmazásba veszi, azok kéntelenítésével is foglalkozik. Ő kezdi meg Magyarországon a tűzálló téglák gyártását is. A Hámori tó elősegíti a hámoripar fejlődését, felépül a felső nyújtóhámor és bővül a hámorok gyártmányválasztéka. Főként a mezőgazdasági szerszámok gyártása fejlődik; a hámorok ekevasat, eketárcsát, patkóvasat, láncot, ásót, fejszét, és szekérvasalást készítettek.