Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc kereskedelmének és iparának története - Dobrossy István: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara szervezete, szakosztályainak munkája 1880—1949 között

kamarákat az osztrák törvény vélelmező és javaslattevő testületeknek szánta, amelyek a kereskedelmi minisztert vannak hivatva működésében támogatni. E célból a miniszterrel való közvetlen érintkezés jogával ruháztattak fel. Egyebekben a kamarák feladatkörét, szervezetét az osztrák törvény már a maihoz - ti. 1922. évi állapotokéhoz - hasonló formában állapította meg; a kamarához tartozás az összes kereskedőkre és iparűzőkre kötelezően állapíttatott meg; jövedelmüket közadók módjára beszedett illetékekből nyerték. A kamarát tulajdonképpen a kerületbe tartozó kereskedők és iparosok által választott kamarai tagok (tanácsosok) alkották, akik két egyenlő számmal bíró osztályban - ipari és kereskedelmi - működtek. A tulajdonképpeni Magyarországban azonban a kamarai tagok a politikai viszonyokra tekintettel első ízben nem választattak, hanem az osztrák kereskedelmi miniszter nevezte ki őket és ezt az eljárást számos esetben megismételte." (Tonelli, 1922. 29.) Az 1850-ben megszervezett új intézményrendszer - bár az éppen a kívánt liberális eszméket képviselte és a gazdasági fejlődést segítette szinte egységes ellenérzést váltott ki a magyar területeken. Egyrészt nem voltak meg a működéshez szükséges jogszabályok, az a tény pedig, hogy a kamarai elnököket Bécsben nevezték ki, s ráadásul az ügyviteli nyelv a német volt, az egész rendszerben az önkormányzati elv megcsúfolását, s főleg az összbirodalmi eszme gazdasági-politikai érvényesítését sejtette, éreztette az érdekeltekkel. Az érdekeltek, érintettek pedig azok a kereskedők és iparosok voltak, akik a rossz közlekedési és útviszonyok miatt a rendszeres kapcsolatot a kamarai székhellyel aligha tarthatták, vagy alakíthatták ki, viszont az illetékekben, adókban foglalkozási-szakmai korlátozottságukat látták. Mindez a szakmai és politikai ellenérzés a kamarák ellen akkor jelentkezett, amikor tért hódított Magyarországon a kereskedelmi és iparszabadság elve, amikor bomlásnak indult a céh-rendszer. Amikor utat lehetett volna nyitni a szabad gazdasági és kereskedelmi tevékenység, fejlődés előtt, pontosan az ellenkezője történt: 1861 után, az alkotmányosság részleges helyreállítását követően megfogalmazódott a törvénytelenül létrehozott kamarai rendszer eltörlése, amely később az átszervezés szükségességére „finomodott". A kamaraügy történetében fontos időszak az a fél évtized, amely a kiegyezésig eltelt. Ezt a kamarai gondolat felvállalása, elfogadása, az intézményrendszer saját arcra való alakítása időszakának lehet nevezni. 1868-ban a VI. tc. szólt a magyar kamarai törvényről, amelyet az országgyűlés mindkét háza elfogadott. Még ebben az évben megjelent a végrehajtási utasítás, amely részben a már volt kamarák megtartásáról, másrészt új kamarák létesítéséről is szólt. így Budapest, Pozsony,