Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Az elmúlt évszázad városépítése - Kelemen István: Az elmúlt évszázad városépítése. Városépítés és építészet Miskolcon 1982-1991 között

III. A rehabilitációs szemlélet erősödése, társadalmi, politikai támogatottság Az ART Városépítési koncepciója az épített környezet rendezésének-fejlesztésének elsősorban a rehabilitációs szemléletű megoldásait szorgalmazta. Az évtizedes építési tilalmakkal sújtott városi területek egyre inkább leromlott állapotokba kerültek. Különösen riasztó mértéket öltöttek a városközponti részeken az slummösödési folyamatok, a környezetnek és társadalmának eróziója. A belváros mellett a korábbi tradicionális városrészek központi területeinek rehabilitációs lehetőségeit vizsgálták a folyamatosan készülő részletes rendezési tervek. A belvárosi rehabilitáció elindításához fellendült a múlt értékeinek tudatos kutatása, korábbi rendezési, építészeti megoldások, kezdeményezések kezdtek rendszerezetten napvilágra kerülni a múzeum és a levéltár raktáraiból. A Herman Ottó Múzeum részéről Dobrossy István, a B.-A.-Z. Megyei Levéltártól pedig Csorba Csaba és Seresné Szegőfi Anna nyújtott segítséget a múlt megismerésében. A tervező szervezetek közül az Északtervnél a Pirity Attila építész és kollektívája (Golda János, Rudolf Mihály, Szőke László építészek), az 1983-ban szerveződött Miskolctervnél Krisztik Pál főmérnök és Szabó József építész tartották különösen fontosnak a pár évvel korábban még nem sokra becsült területekkel, épületekkel való foglalatoskodást. A belvárosi tömbök rehabilitációjának egyik előfeltétele volt a Széchenyi utcától az átmenő forgalom kitiltása, s a sétáló-bevásárló utca kialakítása. Ehhez viszont előzetesen több tömbben a belső feltárást biztosítani kellett. Az elindított terület felszabadítások, nyomvonalak bizony még napjainkra is ideiglenes állapotok között működnek. A Széchenyi utcát határoló tömbök közül egyedül az un. Tulipán tömb rehabilitációját lehet befejezettnek tekinteni. Elindult a belváros Nyugati részén is az épületek felújítása, a slum kipucolása, de ez inkább csak a kéregépületek felújítási folyamatának tekinthető. A felújítások és a környezetrendezés színvonala változó, egyenetlen volt. A Városház tér páratlan oldala mögött, a Patak utca felől a felújítások során a melléképületek jelentős része lebontódott, de a területet rendező nagyobb program híján belvároshoz méltatlan állapotok vannak itt jelenleg is. A Városház tér páros oldala mögött kisebb léptékű feladatként elfogadható udvar lezárásokkal, Spáten Sörkert kialakításával lehet a környezetet normalizálni. A Széchenyi u. páros oldalán, a felújítások, ráépítések anyagminősége és színvonala is lényegesebben jobb összképet mutat. Mindenesetre ezek az épületek levetették korábbi évtizedes szürkeségüket,