Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Az elmúlt évszázad városépítése - Kelemen István: Az elmúlt évszázad városépítése. Városépítés és építészet Miskolcon 1982-1991 között

némely esetben harsány színeikkel, nem hagyták közömbösen a közvéleményt. Összességében ez a színesedés kedvező fogadtatásra talált, a Városház téri Lila Ház (most NN Biztosító Székháza) fogalommá, tájékozódási ponttá vált. IV. A magántőke fokozatos erősödése, egyre nagyobb részaránya a kereskedelmi-szolgáltató, valamint a lakásépítési területeken Az iparosított lakásépítést finanszírozó központi források fokozatos beszűkülése az állami „gondoskodásban" is a magánerő egyre nagyobb mértéki: bevonását kezdte szabályozni. Ehhez természetesen a differenciált a tipizálthoz képest magasabb színvonalú telek- és építési technológia igényt is biztosítani kellett. A fokozatosan átértékelt (azaz csökkenő pénzforrású) ötéves tervekben nagy erőket kellett a magánlakás-építési területek feltárására biztosítani. Az állam elsősorban az intenzív beépítést jelentő sorházas, társasházi, vagy más, ún. „korszerű csoportos" megoldásokat támogatta. Ebben az időszakban jöttek létre a Berekalján, az Avas keleten, Avas-Ruzsinon, az Avas-III. ütem Északi oldalán, a Martintelepen, az északi domboldalakon, Hejőcsabán, változó színvonalú és nagyságrendű sorházas-társasházas beépítések. Az egyedi telkes megoldásoknál a minimális telken nagy ház beépítése vált jellemzővé. Pl. a Szirma-Berekkert, de a Bábonyi bérc területén is, Tapolcán főleg az üdülőterületeken történő továbbépítések zsúfolták be a korábbi laza beépítéseket. Ezeken a kisebb léptékű beépítéseken az építészeti kezdeményezések már jóval változatosabb megoldásokat eredményeztek. A magánerő által szorgalmazott kereskedelmi-szolgáltató funkciók szinte robbanásszerűen követeltek minél nagyobb teret maguknak. Erre sem az építésigazgatás, sem a területrendezés sem pedig az „elosztási szemléletű államigazgatás" nem tudott felkészülni. Elsősorban a „gazdátlan, kezeletlen" közterületeket követelte ki magának a politikai támogatottságot is felmutató, hol felerősödő, hol az ellentétes érdekek egymás kioltásával lanyhuló „pavilon-mizéria" . Ebben a kérdésben is szabályozottságra és a változatosabb megoldások megjelenésére törekedtem, több-kevesebb sikerrel.