Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A Miskolcra áttelepített jogakadémia válsága az állami segély beszüntetése miatt

hatás nélkül. Ez év decemberében tudomást szerzett a miskolci jogakadémia vezetősége arról, hogy a minisztériumban a jogakadémiák kérdése válságosra fordult, s hogy semmi mentési kísérletet el ne mulasszon, sürgősen felkérte a tiszai evangélikus egyházkerület püspökét, hogy befolyását latba vetve még egyszer szót emeljen a jogi főiskolák érdekében. Mivel pedig tapasztalati tény, hogy a közoktatásügyi minisztériumban, ha a felekezeti tanárok segélyének megvonása szóba került, rendesen a rjénzügyminisztériumra történik hivatkozás, Geduly Henrik püspök memorandumot intézett mind a kultusz-, mind a rjénzügyminiszterhez, melyekben kéri a minisztereket, hogy a közalkalmazottak apasztásának szükséges volta és a komoly pénzügyi helyzet dacára se vonják meg az államsegélyt e támogatásra érdemes kultúrintézetektől, melyek mint a múltban, úgy a jelenben is fontos hivatást töltenek be, s melyeknek halálos ítéletét jelentené a segély megszüntetése. Nem hagyták figyelmen kívül az emlékiratok az irredenta szempontot sem, amennyiben a cseh megszállás alatt sorvadó Eperjesre kétségtelenül elcsüggesztő hatással lenne annak a híre, hogy közel három százados főiskoláját a kormány egyszerűen megszünteti; - sem pedig azt a körülményt, hogy abban az esetben, ha az evangélikus egyház egyetlen jogakadémiáját elveszítené, az egyesülni szándékozó három református és a főpapi javadalmakból államsegély nélkül is fenntartható egri katolikus jogakadémiákkal szemben, a vallási viszonosság elvénél fogva, igazságtalanságot szenvedne.

3 Geduly Henrik püspök, ki a jogakadémiai kérdést igaz buzgalommal tette magáévá, személyesen is tárgyalt a főiskolák ügyében a miniszter távollétében Nagy Árpád dr. ügyosztályfőnökkel. A miskolci evangélikus jogakadémia tanári kara, hogy az életbevágó fontosságú kérdésben a teendőket megvitassa, közgyűlésben kívánta egybehívni az összes jogakadémiai tanárokat. Mikler Károly dr. dékán, mint a Jogtanárok Országos Egyesülete társelnöke, a közgyűlést már decemberre tervezte, de a kecskemétiek akadályoztatása miatt csak 1923. évi január hó 17-re hívhatta össze. De mielőtt az egyesület a mentés terén akcióba léphetett volna, megjelent január hó 5-én a kulmszminiszter 2614. számú rendelete,

4 mely annyi méltánylást érdemlő érv ellenére kimondja, hogy a felekezeti jogakadémiák államsegélyét folyó tanév végével megszünteti, illetőleg megvonja. A kedvezőtlen döntés leverő hatása általános volt, de a Jogtanárok Országos Egyesülete még mindig nem adta fel a reményt, hogy a jogakadémiák megmenthetők. A Jogtanárok Országos Egyesülete Budapesten január hó 17-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a minisztert nemzetgyűlési képviselők bevonásával küldöttségileg felkéri kibocsátott rendeletének módosítására. Ekkor közbenjárt jogakadémiánk érdekében Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök is, aki báró Kaas Albert nemzetgyűlési képviselővel a nemzetgyűlés protestáns vallású képviselőit és az érdekelt városok (Szentpáli István dr. és Bottlik József dr.) képviselőit a parlament egyik fogadótermébe kérette, ahol a felekezeti jogakadémiai tanárokkal 3 A két memorandum másolatai a miskolci jogakadémia levéltárában fasc. 1922. 677. sz. és lásd tiszai evangélikus egyházkerületi levéltárban fasc. 1923. 88. sz. alatt. 4 Uo. fascisculus 1923. 801. sz. és tiszai evangélikus egyházkerületi irattár 72/1923. sz. alatt.