Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A Miskolcra áttelepített jogakadémia válsága az állami segély beszüntetése miatt
együtt megtárgyalták a jogakadémiai kérdés megoldásának módozatait. A tekintélyes számban összegyűlt nemzetgyűlési képviselők a jogtanárokkal együtt felkeresték a kultuszminisztert, ahol Mikler Károly dr. elnök egészségi állapotára való tekintettel helyette Molnár Kálmán dr. egri jogtanár adta elő a Jogtanárok Országos Egyesülete kérelmét a sérelmes rendelet módosítására nézve. A miniszternél a nemzetgyűlési képviselők közül rámutatott báró Kaas Albert arra, hogy a jogakadémiák megszüntetése a felekezeti béke megbolygatásának veszedelmét rejti magában, s a protestánsok tömörülését fogja eredményezni. Gróf Klebelsberg Kúnó miniszter a küldöttségnek adott válaszában hangsúlyozza, hogy a kérdés kettős: a jogakadémia ügye, s a személyes ügyek. Az elsőre nézve nem adhat biztosítást, mert szegény, csonka ország lévén, a tudományosan képzett tisztviselő-elem ugyanis aránytalanul nagy nálunk, s nem célszerű szellemi proletárokat nevelni ma, mikor gyakorlati téren találja meg kiki leginkább boldogulását. A személyi ügyeket azonban ígérte, hogy a legnagyobb méltányossággal fogja elintézni. A miniszter válasza nagy nyugtalanságot idézett elő a jogtanároknál, akik már most megállapodtak abban, hogy a Jogtanárok Országos Egyesülete a minisztert emlékiratban kérje fel arra, hogy hagyassék meg minden történelmi nagy keresztény egyháznak legalább egy-egy jogi főiskolája az eddigi állami segítség megadása mellett. Az evangélikus és református egyházak autonómiája is megköveteli, hogy az egyházias jogi kiképzés ne tétessék tehetetlenné egy olyan országban, amelyben a kultúra sarkpontja, sőt fundamentuma mindenkor az egyház volt. A miniszterhez intézendő emlékiratot Schneller Károly dr. miskolczi jogtanár tervezete alapján Mikler Károly dékán szerkesztette, melyet másnap a tanáregyesülettől kiküldött szerkesztőbizottság magáévá tett, kinyomatott és az országban szétküldött, hogy az érdeklődést a jogakadémiák ügye iránt minél szélesebb körben ébren tartsa. 5 Az emlékirat behatóan és tárgyilagosan csoportosítja az érveket, amelyek a jogakadémiák további működését egyenesen kívánatossá teszik. Az emlékirat egyházpolitikai szempontból nem boncolja a sérelmes miniszteri rendeletet, de részletesen és alapvetően tárgyalja a tudományos-didaktikai, művelődéspolitikai és nemzetiirredenta szempontokat, amelyek a jogakadémiák létjogosultságát, sőt szükségességét bizonyítják. A memorandum nem maradt visszhang nélkül; elsőnek a szegedi Ferenc József tudományegyetem jog- és államtudományi kara foglalkozott vele, 6 és a maga részéről a jogi tanárképzés szempontjából kívánatosnak tartja legalább egynéhány jogakadémia fennmaradását. Időközben az 1923. január hó 30-án tartott tiszai ág. hitv. evangélikus rendkívüli egyházkerületi közgyűlés Nyíregyházán, amelyen Zelenka Lajos dr. tiszai evangélikus egyházkerületi felügyelővé beiktattatott, a legerélyesebben tiltakozott a 5 Az emlékiratot és annak tervezetét lásd uo. 965/1923. sz. 6 Uo. 1353. sz.
