Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

nítványaival és előadó tanáraival, akik idők folyamán miniszteri bársonyszékhez, vagy más magas rangú tisztséghez jutottak és így tanúbizonyságot tehettek jogakadémiánk létjogosultságáról és akik annak mindig készséges szószólói is voltak. De nemcsak belföldi, hanem külföldi kapcsolatokat is építettünk ki jogakadémiánk érdekében, mert főiskolánk hírneve túlterjedt az országon és egyes kulturális összeköttetések már évszázados múltra tekinthettek vissza. Ilyen kultúrpolitikai kapcsolatok fennállottak elsősorban a svéd, német és angol nemzettel és azért a régi kultúrpolitikai kapcsolatok felújításával akartuk veszélyben forgó főiskolánk létét biztosítani és megerősíteni. Felhívtuk elsősorban hitsorsosaink figyelmét arra, hogy a hontalanná vált főiskolánk, amely hazánk felvidéki magyarságának ma is végvára Miskolcon és a protestantizmusnak évszázadokon át valóságos védőbástyája volt, most a hivatalos magyar kultuszminisztérium elhibázott kultúrpolitikája következetes támadásai folytán végveszélybe jutott. Az ősi kollégium jogakadémiája létéért való küzdelmében erkölcsi támogatást kért a külföldi hitsorsosoktól. A svéd kultúrkapcsolatok kiépítésére dr. Bruckner Győző jogakadémiai dékán vállalkozott, remélvén, hogy a svéd nemzet ezúttal nem zárkózik el a hontalanná vált eperjesi evangélikus kollégium jogakadémiájának erkölcsi támogatásától, amint 1705., majd 1707-ben II. Károly svéd király felkarolta az eperjesi kollégiumot és nemcsak erkölcsi védelmet ígért a bécsi udvar erőszakoskodásaival szemben, hanem annak azonfelül még anyagi támogatást is biztosított.

84 A dékán a svédországi egysonló érzéssel köszöntötte dr. Papp Józsefet az eeperjesi evangélikus kollégium diákszövetség elnökét, felsőházi tagot, mikor a kormányzó a másodosztályú érdemkereszthez a csillag adományozásával tüntette ki. (Uo.) Köszöntötte Leveldi Kozma Miklóst m. kir. belügyminiszterré 1935-ben történt kinevezése alkalmával. Kozma 1911/12. tanévtől 5 szemeszteren keresztül volt az eperjesi kollégium jogi karának hallgatója. Eperjesi élményeit maga örökítette meg az „Új Idők" 1940. évf. 4. sz. 12. 1. és ez alapján közli Nóvák István: Az eperjesimiskolci jogászifjúság diákélete. Miskolc, 1941. 241-43. 1. Kozma M. a Távirati Iroda élén állott, majd Kárpátalja kormánybiztosa volt. A kinevezett belügyminiszter az üdvözlését meleghangú, közvetlen levélben mondott köszönetet a dékánnak (Lamanach, 1933/34. 38. 1. A jogakadémia dékánja vitéz Szombathelyi Ferenc altábornagyot üdvözölte a honvéd vezérkar főnökének történt kinevezése alkalmával. Ugyanis ő adta elő eredeti minőségben először a „Korszerű honvédelem kérdései" c. speciálkollégiumot a jogakadémián. Válaszában egyebek között ezeket írja: „Mindig hálával gondolok a miskolci jogakadémiára, ahol a megértő dékán és tanári kar részéről annak idején mint előadó oly hathatós támogatásban részesültem. A jogakadémia működésére továbbra is a jó Isten áldását kérem." (Almanach 1941/42. 38. 1.) Vitéz Győrffy-Bengyel Sándor altábornagyot közellátási miniszterré tőrtént kinevezése alkalmával köszöntötte a dékán, mivel Szombathelyivel együtt egy tanévben először adták elő a „Korszerű honvédelem" c. azóta rendszeresített speciálkollégiumot. A közellátásügyi miniszter meleghangú levélben válaszolt a dékán üdvözletére és kifejezést adott annak, hogy a miskolci jogakadémia katedráján töltött szemeszterek legkedvesebb emlékeihez tartoznak, mivel a jogászifjúság mindig nagy lelkesedéssel és kitartó szorgalommal látogatta a honvédelmi kérdésekről szóló előadásait. (Almanach 1941/42. 392.) A magyar-svéd politikai és vallási kapcsolatokról részletesen szólok ,A svéd alkotmány". Miskolc 1928-ban megjelent munkámban, amelyben e kérdésnek külön fejezetet szenteltem 29-31.1. Szirmay Miklós és Melczer Mihályt a felsőmagyarországi evangélikus rendek 1705-ben küldték XII. Károly svéd királyhoz követségbe és az 1707-ben tartott evangélikus rozsahegyi zsinat Homann Dániel szuperintendenst és Pohovszky Sándort. Mindkét küldetésnek célja volt a király figyelmét a magyarországi evangélikusok szorongatott helyzetére felhívni és az eperjesi evangélikus kollégiumot a királynak különös védelmébe ajánlani és annak támogatására felkérni. A jelzett munkámban részletesen tárgyaltam 22-24. 1. A király az első követségnek kilátásba he-