Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Ajánlás

sorában, igényét hangoztatta, jussát kidomborítani igyekezett s a legnagyobb mérvű áldozatkészség szándékát mutatta fel. " Az evangélikus jogakadémia századunk első felében - mint egyetlen ilyen jellegű intézmény - hangulatot és arculatot is adott a városnak. Az aradi vértanúkról történő megemlékezések, Kossuth Lajos és Széchenyi István emléke iránti tisztelet kultusszá fejlődött Miskolcon. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara - bár nem tekinti szervezeti elődjének a volt jogakadémiát - a hagyományok ápolásában, az intézmény anyagának feldolgozásában példaértékű szerepet vállalt. A város e kötet megjelenésének támogatásával pedig kifejezi azt a szándékot, hogy Miskolc szerves részének tartja, magáénak érzi az egyetem gondjait és eredményeit, azonosul azzal. Amikor elkészül a város hosszú távú, már a jövő évezrednek szóló kulturális koncepciója, abban ugyanúgy jelenik meg a tudományos intézmények munkássága iránti igény, mint ahogy azt csak remélni tudták az egykori jogakadémia működését támogató polgármesterek, így Szentpáli István vagy Hodobay Sándor. A múlt tiszteletén, az egyetemhez és a társintézményekhez kötődő kapcsolatok elmélyítésének igényén túl van még egy különös jelentősége ennek a kötetnek. Hiszem, hogy egy évszázad után az idén napvilágot lát a Miskolc monográfia első kötete, majd ezt folyamatosan követi a többi is. Mindaz, ami a város történetéről, intézményei, üzemei történetéről megjelenik, e nagy munka előtanulmányainak tekinthetők. Ezért is ajánlom minden miskolci polgár számára jó szívvel és sok szeretettel ezt a kötetet, amely a város történetének csupán egy szelete, de így is valamennyiünk okulására és szellemi gazdagodására szolgál.