Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bevezető

BEVEZETŐ A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Bruckner Győző egykori jogakadémiai dékán visszaemlékezéseinek kiadását jelentős kultúrtörténeti eseménynek tartja. A miskolci jogakadémia történetét bemutató kötet jól tükrözi városunk vezető értelmiségi csoportjának áldozatos küzdelmét a kulturális értékek megmentéséért, a jogászképzés színvonalának emeléséért. Bizonyítja, hogy a főváros nyújtotta szellemi és anyagi előnyöktől elzárva a két világháború között is lehetett nemzetközi mértékkel mért tudományos eredményeket, oktatási sikereket elérni. Jó példát szolgáltat arra, hogy felsőfokú képzést állami támogatás nélkül, az anyagi segítséget nyújtókkal kötött korrekt megállapodással, az intézmény szellemi autonómiáját megtartva is lehet megfelelő színvonalon folytatni. Igazolja és indokolja a város és megye anyagi kötelezettségvállalását a területünkön folyó felsőfokú képzés terén. Világossá teszi a tudományos tevékenységet, felsőfokú oktatást ellátó intézmények kötelezettségeit a régió és a város szellemi fejlesztése terén. A miskolci egyetemi szintű jogászképzést 1981-ben a korabeli társadalmi igények hívták életre. A negyedik jogi kar létrehozatalával a jogászság arányosabb területi képzését, a főváros-vidék kibocsátási arány javítását kivárták elérni. A Tiszántúl északi részére tervezett új kar székhelyének kiválasztásánál racionális, anyagi szempontok döntöttek. A számunkra kedvező elhatározásban nem játszott szerepet a történelmi múlt, nem az szólt Miskolc javára, hogy itt 1949-ig jogakadémia működött. Az induló jogi oktatás akkori irányítói és résztvevői ennek ellenére kezdettől fogva fontos feladatuknak tartották a jogakadémia múltjának, tanárai munkásságának megismerését. A Jogtörténeti Tanszék vállalta ezt a feladatot. A tanszék megalapítója, dr. Ruszoly József már 1982-ben írásos intézeti tanácsi előterjesztésben tett javaslatot Bruckner Győző visszaemlékezéseinek kiadására. Az Evangélikus Országos Levéltárban örökös letétbe helyezett kéziratos mű a tárgykörrel foglalkozó oktatótársak és hallgatók legfontosabb forrása lett. Elsősorban erre támaszkodtak a jogakadémia tevékenységét kutatók, a korabeli várostörténettel foglalkozó tanulmányok szerzői. Ennek alapján kezdődött meg a tanári kar munkásságának feldolgozása is: Zsedényi Béla, Hacker Ervin tudományos tevékenységéről, városi és országos szintű közéleti szerepvállalásáról készült monográfiák a kézirat tárgyilagos, elfogultság nélküli információit vették alapul. A jogtörténeti tantárgyak bevezető óráin tartott oktatástörténeti gondolatok jogakadémiákra vonatkozó részeinél is erre a műre hivatkoztunk A joghallgatók évfolyamdolgozatokban, diplomamunkákban és diákköri tudományos dolgozatokban e forrás alapulvételével dolgozták fel a jogakadémiai oktatás egyes területeit, a korabeli diákélet jellegzetességeit. A Jogtörténeti Tanszék munkatársai - a város anyagi támogatásával - legépeltették, a kutatók számára Miskolcon is hozzáférhetővé