Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az eperjesi jogakadémia átmentése Miskolcra és működésének első nehézség

hó 1-én. A megüresedett római jogi tanszék dr. Sztehlo Zoltán jogakadémiai magán­tanárral töltetett be, 8 aki München és Berlinben folytatott római jogi papyrológiai ta­nulmányokat és mint az eperjesi jogakadémia volt tanítványa, az ősi földről hozott lelkesedéssel állott be a tudomány és egyház szolgálatába. A tanárhiányt a következő 1920/21. tanévben is pótolnia, illetve megszüntet­nie kellett a püspöknek, aki egyelőre egyedül gyakorolta a fenntartóhatóság jogait, magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium ugyanis engedélyt adott dr. Obetkó Dezső, dr. Flórián Károly és dr. Maiéter Istvánnak, hogy további intézkedé­sig Eperjesen maradhassanak és onnét Kassára átjárván az ottani állami jogakadémi­án magyar nyelvű jogi előadásokat tarthassanak, hogy a kassai állami jogakadémia egyelőre még megmenthető lehessen és a magyar jogászifjúság alapvizsgáit még ma­gyar nyelven letehesse. Ez az intézkedés magyar kultúrérdek volt, mert az esetben, ha a három eperjesi jogtanár nem sietett volna a kassai állami jogakadémia segítségé­re a csehszlovák kormány tanárhiány miatt, beszüntette volna a főiskola magyar nyelvű működését. Viszont e három jogtanár elmaradása megint veszélyeztette a Miskolcra átmentett jogakadémia zavartalan működését, mivel dr. Hebelt Ede jogta­nár fegyelmi ügye még nem nyert elintézést és így négy tanszéken nem volt előadó tanár. Mikler K. dékán nehéz helyzetben volt, mert ilyen hiányos tanári karral nem nyithatta meg az új tanévet. Sok körültekintéssel az akkori zavaros viszonyok ellené­re mégis sikerült neki olyan professzori kart rekrutálnia, hogy a tanévet három újon­nan alkalmazott jogtanárral ismét nyugodtan megindíthatta. Betöltésre került a törté­nelmi-filozófiai, a büntetőjogi-jogfilozófiai és a statisztika-közgazdaságtani tanszék és pedig dr. Bruckner Győző és Hacker Ervin egyetemi magántanárokkal és Schnel­ler Károllyal, akinek egyik statisztikai munkája a Magyar Tudományos Akadémia Lévay pályadíját nyerte el. A jogakadémia így öt jogtanárral megkezdhette munkáját az 1920/21. tanév küszöbén, három professzora meg kultuszminiszteri engedéllyel Kassán a magyar kultúra szolgálatában állott, egynek fegyelmi ügye pedig elintézést várt. Ezen nehézségek megoldása után mindenki azon hiszemben volt, hogy a jog­akadémia most már háborítatlanul végezheti hivatalát és az új „végeken" mint vég­vár hirdetheti a jogot és igazságot a nagy megpróbáltatások után „az ősi földről ho­zott lelkesedéssel". Sajnos azonban a jövő újabb megpróbáltatásokat hozott viharedzett főisko­lánknak. Lásd a kinevezést tartalmazó püspöki 504/1919. sz. leiratot a jogakadémia kéziratában 1919. fasc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom