Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A Miskolcra áttelepített jogakadémia válsága az állami segély beszüntetése miatt
A MISKOLCRA ÁTTELEPÍTETT JOGAKADÉMIA VÁLSÁGA AZ ÁLLAMI SEGÉLY BESZÜNTETÉSE MIATT Miskolc thjf. város vezetősége és közönsége szívesen fogadta a menekült főiskolát és egyre több megértéssel karolta fel a jogakadémiát, mely úgy látszott, hogy itt nyugodt fejlődésnek néz elébe és csakhamar a legnépesebb vidéki főiskolává lesz. De nemsokára olyan elvi kijelentés történt az összes jogakadémiákra vonatkozólag a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről, mely méltán keltett aggodalmat. Vas József vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter ugyanis még 1921. június hó 13-án 112.184. számú rendeletében értesítette a fenntartó hatóságot, hogy a jövőben kinevezendő vagy megválasztandó tanár részére - az állam szűkös pénzügyi helyzetére való tekintettel - nem folyósíthatja az államsegélyt. 1 Az eperjesi, illetve most miskolczi jogakadémiát ugyan ez a kijelentés nem érintette közvetlenül, mert mind a kilenc szervezett tanszék be volt töltve, de a jogakadémia jövő fejlődését mintegy előre kizárja ez a rendelet, mely ellen éppen ezért a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke óvást is emelt. Még több veszélyt rejt magában az 1922: VI. tc. 4. szakasza és az 1922: XVII. tc. 8. szakasza, mely felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztert, hogy revízió alá vehesse az államsegélyt élvező tanári rendszeresített állások után járó államsegélyt, s megvonhassa tőlük az államsegélyt, ha pénzügyi vagy kultúrpolitikai okok ezt szükségessé teszik. E törvénycikkek éle elsősorban a jogakadémiák ellen irányult, melyek Vas J. lailtuszminiszter idején kevés pártfogásban részesültek. Geduly Henrik tiszai evangélikus egyházkerületi püspök a tanári testület aggályait átértve, interveniált a minisztériumban, azonban csak egy évi haladékot tudott kieszközölni a fizetéskiegészítés megvonására nézve. Mikor a kultusztárca nemsokára gazdát cserélt, a miskolci jogakadémia tanári kara üdvözlő emlékiratot intézett gróf Klebelsberg Kúnóhoz, az új miniszterhez, melyben arra kérte őt, hogy szakítson azzal az irányzattal, melyet elődje követett, s mely életképes kultúrintézmények elsorvasztását vette tervbe. De úgy látszott, hogy ez az irányzat most már teljesen hatalomra jutott, mert mikor 1922 novemberében az ügyosztály behatóan foglalkozott a jogakadémiák sorsának kérdésével, a referensek hiába hangsúlyozzák, hogy az államsegély megvonása egyházpolitikai téren nem lesz 1 A vkm. rendelet a tiszai evangélikus egyházkerület levéltárában van 708/1921. sz. alatt. A jogakadémia válságát részletesen tárgyaltam az 1922/23. évi Almanachban és különlenyomatban „A miskolci (eperjesi) ág. hitv. evangélikus egyházkerületi jogakadémiának válságos napjai" című 1923-ban. Az itteni fejezet csekély eltéréssel némi rövidítéssel megegyezik a különlenyomat és almanachbeli szöveggel. 2 Lásd a Mikler K. dékán 2303. sz. felterjesztését az egyházkerületi irattárban 826/1921. sz. alatt.
