Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A miskolci jogakadémia szemináriumi munkásságának tudományos és gyakorlatijelentősége
szakavatott hozzászólásokban merült ki a szemináriumi élet, hanem teljesen önálló előadásokat is vállaltak és tartottak a joghallgatók a szaktanár vezetése mellett. Az egyes vezető tanárok azon buzgólkodtak, hogy felhívták a jogászifjúság figyelmét azokra az eszközökre és módokra, amelyek a további önálló munkálkodást lehetővé tették, s igyekeztek hozzászoktatni a szeminárium tagjait az önálló jogi véleményes gondolatnyilvánításhoz. A szemináriumokban folytatott munka, mely a jogászifjúság elméleti tudását mélyítette és a gyakorlati élet iránti érzéket fejlesztette, komoly és mindenképen számottevő volt. 3 A büntetőjogi szemináriumokban lefolytatott bírósági tárgyalások, vagy az egyházjogi szemináriumban rendezett szimbolikus egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi, egyetemes egyházi közgyűlések, zsinati ülések és egyházi törvénykezési tárgyalások nemcsak nevelő hatásúak, de tanulságosak is voltak. Lássuk most már egyenként, hogy a jogi szemináriumok miképpen tettek eleget ennek a kettős feladatnak a jogakadémián. 1. Büntetőjogi szeminárium: A joghallgatók büntetőjogi továbbképzését a szeminárium vezetője azon általános módszerrel igyekezett biztosítani, hogy a szeminárium tagjai egy-egy nagyobb jelentőségű büntetőjogi szakmunkát vagy tanulmányt ismertettek és az ismertetés kapcsán felmerült problémákat megvitatták, majd a vita lezárása után a vezető professzor megtette észrevételeit és rámutatott olyan kérdésekre, amelyeket az előadó elhanyagolt, esetleg teljesen mellőzött. Az ilyen eszmecsere nagyon hasznos és gyümölcsöző volt, gyarapította a szemináriumi gyakorlaton résztvevők ismeretkörét és lényegesen tágította ezek büntetőjogi tudását. Gyakran egy-egy szemináriumi tag felolvasást, vagy szabad előadást tartott egy szabadon választott büntetőjogi kérdésről, melyet minden oldalról megvilágított és a jelenlévők pedig reflexióikat fűztek az előadás, vagy felolvasás vitatható tételeihez. A vita mérlegét felállította azután a szeminárium vezetője, összegezte az elhangzott felszólalások alapján az eredményt, ha az előadást vagy felolvasást sikerültnek és érdekesnek ítélte meg, akkor, esetleg kiigazítások vagy pótlások után, a jogakadémia szakfolyóiratában, a Miskolci Jogászéletben megjelentette, sőt kitüntetés címén különlenyomatban megjelentette az általa megindított jogakadémiai büntetőjogi szemináriumi Értekezések sorozatában". 3 A szemináriumok nagy jelentőségét átérezve a jogakadémia minden egyes tanára igyekezett szemináriumokat tartani, csak Zelenka István tett e téren is kivételt. Zelenka sem magánjogból, sem római jogból, mikor a főkollégiumot dr. Sztehlo Z. debreceni egyetemi tanári kinevezése (1938) óta éveken át helyettesi minőségben előadta, nem tartott semmiféle szemináriumi gyakorlatot. Az az esetleges észrevétel, hogy Szilágyi Antal 1926. óta 1940-ig úgyis hirdetett magánjogi szemináriumot, így feleslegessé vált volna még egy második magánjogi szemináriumot megszervezni, nem helytálló, mivel ha ő a magánjogi tanszékre megválasztott tanár, szemináriumot akart volna tartani, ez esetben Szilágyi Antal dr. azonnal magánjogi speciálkollégiumot, vagy praktikumot hirdetett volna.