Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia szemináriumi munkásságának tudományos és gyakorlatijelentősége

Hacker lelkes törekvése némi törést szenvedett azonban azáltal, hogy nem ő adta ki a szemináriumban tárgyalandó büntetőjogi témákat, hanem azt a hallgatók szabad belátására, saját választására bízta. Az elkészítendő felolvasáshoz szükséges irodalmat ő közölte ugyan a vállalkozóval, sőt rendesen saját tekintélyes büntetőjogi könyvtárát is rendelkezésére bocsátotta a joghallgatónak, a forrásanyag összegyűjtésének megkönnyítésére. A baj azonban ott mutatkozott, hogy tanévenként nagyon sűrűn szerepeltek teljesen azonos c. és tartalmú előadások, vagy felolvasások. A professzor jóhiszeműen azon a nézeten volt, hogy az új szereplők saját alkotásaikból, a megengedett szabad választás elve alapján, egy és ugyanazt a büntetőjogi témát dolgozták fel újonnan, új szempontból és teljesen önálló felkészültséggel. Beszámolójában, melyet a miskolci jogakadémia büntetőjogi szemináriumának munkásságáról 1921-194l-ig adott, tanévenként, felsorolta a szemináriumban elhangzott szabad előadások, vagy bemutatott felolvasások pontos címeit.

4 Előfordult, hogy egyegy dolgozat túl sűrűn szerepelt a szeminárium munkarendjében, amit Hacker jóhiszeműen azzal a kijelentéssel magyarázott, hogy „Annak, hogy az előadók témáikat szabadon választhatták, tudható be, hogy itt-ott egyes problémákat ismételten választottak.

5 Feltűnő ugyanis, hogy nemcsak „itt-ott" szerepeltek „egyes problémák ismételten" az előadásokban, hanem állandóan és rendszeresen. Az egymásután következő tanévekben a témák legnagyobb része is ugyanaz. így végigkísér pl. ,y4 visszaesés"-röl szóló téma évente kilenc éven át egyfolytában; ilyen népszerű problémák voltak még „a rehabilitáció''-ról, az öngyilkosságról, és az „euthanaziá"-ról; „az orvosi beavatkozás "-, a „korrekcionálizmus"- „a halálbüntetés"-, „az alkoholizmus hatasd' a kriminalitásra-; „az öngyilkosság büntetőjogi értékelésé", a daktiloszkópiának a büntető-igazságszolgáltatásban való jelentősége, az amerikai reformátor rendszer-, az akaratszabadság-, a jogos védelem-, a jogi személyek büntetőjogi felelőssége, az esküdtszéki intézmény-, az elévülés intézménye-, az akarati összefüggésről, stb. szóló dolgozatok, melyek egymásután tanévenként kétszer, három, sőt négyszer ismétlődtek. így tanévenként csak egy szűk témakörre szorítkozott a továbbképzés és az öntevékenység is problematikussá vált, mert az előbbi évfolyam hallgatói egyszerűen átadták a szemináriumokon utóbb következő évfolyambélieknek a kész dolgozatot barátságból, esetleg bizonyos ellenérték ellenében.

6 Bármilyen nagy igyekezettel és odaadással törekedett a büntetőjogi szeminárium vezetője a szemináriumban folyó munkával tagjainak széleskörű továbbképzését előmozdítani és kimélyíteni, az az öntevékenység hiánya miatt, komolyabb 4 Lásd Hacker Ervin: Beszámoló a miskolci jogakadémiai büntetőjogi szemináriumának munkásságáról az 19211936 években. Miskolc, 1937. 18. p. (Miskolci Jogászélet Könyvtára. Új sorozat. 22. sz.) és ugyanilyen címen „az 1936-1941. években" végzett szemináriumok munkásságáról (u.o. 1941 Új sorozat 61 sz. 4. p) Lásd azonfelül a szeminárium munkájáról szóló beszámolókat évenként a jogakadémiai Almanachokban. 5 Dr. Hacker Ervin előbb idézett első beszámolójában. 11. p. 6 Ezen megállapításokat igazolták újabban a büntetőjogi szemináriumoknak egyes egykori tagjai, kik mosolyogva közölték velem, hogy egyes népszerűbb büntetőjogi dolgozatoknak egész olyan árfolyamuk volt, mint később az egyetemeken a doktori jogi disszertációknak.