Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia az egyház szolgálatában

A MISKOLCI JOGAKADÉMIA AZ EGYHÁZ SZOLGÁLATÁBAN A jogakadémia már jellegénél fogva, alapítása óta, állandóan az evangélikus egyház szolgálatában állott, hiszen a felsőmagyarországi evangélikus rendek azzal a céllal alapították 1665-ben, hogy a kollégium, melynek keretén belül működik a jogi főiskola is „ legyen a mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok univerzitása és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időkön át". Ma már megállapíthatjuk, szigorú tárgyilagossággal, hogy a jogakadémia kitűzött rendeltetéséről sohasem tért el és a magyarhoni evangélikus egyháznak mindig legfontosabb hiterősítő és közművelődési intézménye volt. A jogakadémián azonban sohasem jutott érvényre a felekezetieskedő irányzat, mert ez a tárgyilagosságot követelő tudományos szemponttal összeférhetetlen lett volna, hanem a főiskola a tudományos kutatás szabadsága mellett, a vallásszabadság és a keresztyén felekezetek közötti jogegyenlőség eszméinek volt mindenkor hirdetője. Amióta a protestánsok vallásszabadsága és önkormányzatuk kiépítésének törvényes biztosítása lett alkotmányunk egyik alappillére, azóta az eperjesi, majd miskolci jogi főiskola nemcsak jogot hirdetett, hanem a magyar szokásjog és evangélikus egyházjog művelésével a magyar nemzetnek és az evangélikus egyetemes egyháznak hálájára is érdemesítette magát. Az evangélikus egyházjog művelésére annyival inkább volt szükség, mert az evangélikus egyház egész önkormányzata a paritás elv alapján épült ki és így nem volt előtte közömbös, hogy az önkormányzati hatóságok világi vezetői alapos evangélikus egyházjogi kiképeztetésben részesüljenek-e vagy nem? Az állami egyetemeken ugyanis a tanrendben és a szigorlatokon csak a kánonjog szerepelt, mint kötelező stúdium és csak a debreceni egyetem jogi karán került a református egyházjog is előadásra, de ott is csak speciálkollégium keretén belül. Az evangélikus egyház világi vezetői, egyházfelügyelői, az egyházi törvényszékek bírái, az egyházközségek és felsőbb önkormányzati testületeinek ügyészei és presbiterei az evangélikus egyházjog ismereteit nem nélkülözhetik, ha megbízatásuknak és hivatásaiknak meg akarnak felelni. Jóllehet a bécsi, nikolsburgi és linzi vallásügyi békét megerősítő 1608:1. tc. k. e., 1622:1. és 1647:V. majd az 1790/91:XXVI, 1848:XX és 1868:XLIV. törvénycikkek biztosították a protestánsok vallásszabadságát és kimondták utóbb a törvényesen bevett vallásfelekezetek vallásszabadságát és a kölcsönös viszonosság elvét, ezek a törvények következetes végrehajtást még sem nyertek és így szükség volt és szükség van arra, hogy minden protestáns ember ismerje vallásszabadságából származó teljes jogcímek birtokállományát, hogy eleve elháríthassa a kormányhatalom sérelmes intézkedéseit és beavatkozását a protestánsok törvényekkel körülbástyázott autonó-