Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia az egyház szolgálatában

miájába. Hiszen a jogakadémia húszas évének küzdelmei is eléggé rávilágítanak ar­ra, hányszor kellett a fenntartó hatóságnak és egyetemes egyháznak az egyes tör­vénycikkekre hivatkozni, amelyekkel a kultuszkormány sérelmes rendelkezéseit bírá­lat tárgyává tette, sőt egyik-másiknak, végrehajtását egyszerre megtagadta. Nemcsak az egyházjog, hanem más jogi diszciplínák keretében is mód kínál­kozott a protestáns egyházat ért sérelmek feltárására, anélkül, hogy ez a tárgyilagos­ság rovására menne, vagy a tudomány tiszta igazságaiban kár esnék. Az eperjesi-miskolci jogakadémia e szent hagyományok tisztelője volt és erről az útról soha le nem tért. Eperjesen megjelent dr. Mikler Károlytól 1906-ban hatal­mas kötetben a rég várt M a Sy ar Evangélikus Egyházjog" c. tankönyve. XVI+741. 1. terjedelemben, mely szinte úttörő jelleggel bírt és lelkészeknek, egyházi világi ve­zérférfiaknak tájékoztatást adott az egyházjogi kérdések mérlegelésénél és elintézé­sénél. Ma is forgalomban van még ez a kimerítő egyházjogi munka, bár egyes részé­ben már elavult, módszere inkább dogmatikus, nem jogösszehasonlító jellegű és egyes alkotmánytörténelmi megállapításai az újabb történelmi kutatások eredményei miatt, túlhaladottak. Ezen hiányok dacára mégis az eperjesi jogakadémiának ki­mondhatatlan nagy szolgálatot tett tudományos munka és a jogakadémia fennállása nélkül nem jött volna létre. Hézagpótló volt Miklernek „Az 1848:XX:tc. elvi kérdései és végrehajtásának gyakorlati követelményei " 2 c. tanulmánya is, amelyben a törvénycikk végrehajtására nézve vet fel a szerző új eredeti gondolatokat, amelyeket ő mint az egyházjog alapos művelője termelt ki. Miskolcon a jogakadémia tanári kara, a dékáni székfoglalónak megfelelően, mélyíteni és erősíteni kívánta a kapcsolatokat a tiszai evangélikus egyházkerülettel és általában az egész egyetemes evangélikus egyházzal. A jogakadémia rövidesen igazolta, hogy milyen erkölcsi tőkét jelent az egyházra nézve az a főiskola, hol a kultúrának és tudománynak ilyen céltudatos harcosai vannak, kik evangélikus egy­házjogi kiképzést nyújtanak világiaknak, hogy azok az életbe kikerülve fontos ténye­zőkké lehetnek egy olyan egyház jövője alakulásában, mely autonómiájánál fogva a világi elemnek oly nagy szerepet ad beléletében. 3 A főiskolai tanárok önálló tudomá­nyos munkálkodása nyereség az egyházra nézve, növeli tekintélyét kifelé és új fegy­verekkel látja el. A tudomány fegyvereit bocsátotta a jogakadémia tanári kara a fenntartó ható­ságnak és egyetemes egyháznak rendelkezésére, amikor a kultuszkormányt, az össz­kormányt és az államfőt meggyőzni igyekezett az akkori kultúrpolitikának a tévedé­seitől. Az a kemény harc, amely a jogakadémia létéért folyt Klebelsberg kultuszmi­nisztersége alatt, közelebb hozta a jogakadémiát, professzorait a magyarhoni evang, egyház minden tényezőjéhez. Elsősorban Geduly Henrik, a tiszai egyházkerület püs­2 Prot. Szemle 1917 évf. és különlenyomat 3 Lásd dékáni székfoglalómat 1923-ban. 4 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom