Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A megerősödés felé. A jogakadémia virágzása Miskolcon

Búcsúüdvözlet illeti részemről távozó hivatali elődömet, Mikler Károly dr. dékán urat, ki húsz évig állt a főiskola élén, s ki annak fejlesztése, s a nehéz időkben megmentése körül igen nagy érdemeket szerzett. Köszönetet mondok a tanári karnak a megtisztelő bizalomért, hogy e díszes állásra engemet ítélt méltónak. Én a tisztségre igényt nem tartottam, vágyaim és ambícióim a közéleti szerepléstől messze estek, s örülni fogok, ha dékáni megbízatásom lejártával e szép, de felelősségteljes állást nálamnál hivatottabbnak adhatom át. S ha mégis vállalni merem e megtisztelő feladatot, melyet a tanári kar és az egyházkerületi elnökség rám ruházott, két bázisra támaszkodom: egyrészt arra, hogy ismerem az eperjesi főiskola dicső múltját, s annak tradícióit ápolni kívánom, másrészt arra a tényre, hogy életem munkásságát a Felvidék művelődés- és jogtörténetének szenteltem, hol ez a főiskola gyökeret vert és felvirágzott, s annak a kuruc korszaknak, melynek egyik dicső alakja, Thököly Imre, az eperjesi kollégiumnak tanítványa volt. Az lesz törekvésem, hogy e férfinak erős, hazafias és öntudatos evangélikus szelleme lengje át dékáni működésemet. Elfogódott szívvel köszöntöm a messze távolból, mint dékán először az ősi eperjesi kollégium falait, köszöntöm el nem múló reménységgel s azzal az ígérettel, hogy nem hagyjuk veszni azt, ami életre hivatott. Jövő programomnak egyik lényeges pontja, hogy mélyíteni és erősíteni akarom a kapcsolatot a tiszai evangélikus egyházkerülettel, s általában az egész egyetemes evangélikus egyházzal. Meg kell győzni minden kétkedőt arról, hogy milyen erkölcsi tőkét jelent az egyházra nézve a főiskola, hiszen azzal, hogy evangélikus egyházjogi kiképzést nyújt világiaknak, fontos tényezővé lehet egy olyan egyház jövője alakulásában, mely autonómiájánál fogva a világi elemnek oly nagy szerepet ad beléletében. Főiskolai tanárok önálló tudományos munkálkodása is nyereség az egyházra nézve, növeli tekintélyét kifelé és új fegyverekkel látja el. Célom az lesz, hogy a jogakadémia a tudományosság igazi otthona legyen, a kor színvonalán álló kutatások, komoly törekvések, alkotó elmélyedések bölcsője. A régi eperjesi tradíciók művelése lehetővé fogja tenni, hogy száműzetve, megfosztva a nagy kollégiumi könyvtártól, mégis becsülettel megállja helyét a főiskola új székhelyén is. Sőt a közeljövőben fontos feladatokra látom hivatva jogakadémiánk tanári karát. Zsinattartás a közeljövőben szükségessé vált, egyházunk alkotmánya sürgős átalakításra szorul, s az egyházi törvények megalkotásánál, módosításánál nem nélkülözhető egyetlen evangélikus jogakadémiánk jog- és államtudományi tanári karának közreműködése, hogy egyházunk minél tökéletesebb s jogi szempontból kifogástalan szervezetet kapjon. Főiskolánk és az egyház viszonyának szorosabbra fűzését szolgálja az ősi patronátusi intézmény, amelyben megrögzített egyházjogi alapelvekhez tántoríthatatlanul ragaszkodunk s az integritás gondolatát e téren sem szabad felednünk. Az ősi pártfogóság három elemből alakult: 1. Eperjes, Sáros, s Zemplén megye régi patronátusi jogokat élvező családjai és a VI. sz. kir. városi evangélikus egyházi testületek