Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja
jén, 1864-ben határozták el a négyéves jogakadémiai oktatás bevezetését. Szepes vármegye, Eperjes szabad királyi város és a híres Dessewffy család anyagi segítségével az oktatást az egyetemi képzéshez hasonlóvá, a hazai jog oktatása terén teljessé tették. Az akadémia nem kapott államsegélyt, a központi hatóságoktól függetlenül dönthetett belső szervezetéről, a hazai igényeknek megfelelően alakíthatta ki a tantárgyi struktúráját, az egyházi autonómiára támaszkodva belátása szerint alkalmazhatta tanárait. A felvidék legjelentősebb jogakadémiája az ország szellemi központjától jótékony távolságban önálló arculatú, kísérletező szellemi műhellyé vált. A szokásszerűséggel, középkorias konzervatizmus sal szembenálló szemléletet jól tükrözi, hogy a századforduló táján Mikler Károly, a Jászai-féle radikális párt helyi vezetője töltötte be a dékáni tisztet, az 1910/1 l-es tanévtől politikatudományt Maiéter István, az ismert reformpárti társadalomtudós oktatta. A jogakadémia megbecsült tanára volt a szociáldemokrata érzelmű Hébelt Ede, és itt tartotta izzó hazafiságtól áthatott előadásait a magyar történelemről az „utolsó kuruc", Csengey Gusztáv. A jogakadémia egykori hallgatói között minden fontos hazai vallás követőit megtaláljuk. A jogtanulók nemzetiségi megoszlása a környék etnikai tagozódását tükrözte, a felvételnél nem érvényesült vallási szempontú kontraszelekció. A jogakadémia elsősorban az alsó középosztály gyermekeinek továbbtanulását biztosította. Rendkívül előnyös volt a felvidéki szülők számára, hiszen így gyermekeik helyben, kisebb költségen tanulhattak, a négy év elvégzése után - ha kívánták - doktorálhattak az egyetemen. A hallgatók többsége megelégedett az akadémián szerzett ismeretekkel, amely a gyakorlati jogi és a középszintű hivatalnoki foglalkozásokhoz elegendő alapot nyújtott. 1 A Kollégium igyekezett jogi önállóságát mindvégig megtartani. Anyagi biztonsága érdekében azonban a XIX. század végén a tiszai ág. hitv. evangélikus egyházkerülettel lépett szorosabb jogviszonyba. Az anyagi fenntartásban közreműködő ősi pártfogóság és az evangélikus egyház szerződést kötött, amely szerint a Kollégium kerületi jelleget nyert. Az 1892-ben kötött megállapodás szerint a pártfogóság tulajdonosa maradt az oktatási egységnek, az egyházkerület hatásköre adminisztratív és oktatási ügyek intézésére terjedt ki. A Kollégiumot irányító testület, a paritásos alapon összeálló kollégiumi nagybizottság (igazgató-választmány) gyakorolta 1919ig a fenntartói jogokat. Ennek a ténynek a jogakadémia miskolci időszakára nézve döntő jelentősége lett; az intézmény megszüntetése elleni tiltakozás során az ősi pártfogóság beleegyezésének hiánya volt a leghatásosabb érv. A jogakadémia alkotó légköre, progresszív szellemisége - az igényes tanárkiválasztás révén - magas szakmai munkával párosult. Eperjesen csak olyan tanárok ' Atiszai ág. hitv. ev. egyházkerület miskolci jogakadémiájának 1935-36. tanévi Almanachja. Miskolc 1936. 59. old, Dr. Horváth Ödön: „Az eperjesi ág hitv. ev. jogakadémia múltja és jelene rövid vonásokban. Kassa 1886. 22-25. old.; Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége. Miskolci Jogászélet Könyvtára (88. sz..) Miskolc, 1933. 36-39. old.; Stipta István: Az eperjesi evangélikus jogakadémia áttelepülése 1918/19-ben. Napjaink XXVIII/1989. 3. szám. 11-14. old.
