Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja
taníthattak, akik egyetemi magántanári címmel rendelkeztek. Az első világháború előtti év tanári karában egyetlen oktató sem volt, aki legalább egy évet ne töltött volna korábban külföldi egyetemen. Itt oktatott Vécsey Tamás a legkiválóbb római jogászok egyike, Ereky István a közigazgatástan nagy hírű professzora. Innen indult Berzeviczy Albert, Horváth Ödön,Moór Gyula pályája. A századforduló idején működő tíz jogakadémia közül az Eperjesin tanult a legtöbb diák, itt működött a legnagyobb létszámú tanári kar. Az akkor legvonzóbb pályára készítő, elsősorban gyakorlatias tudást nyújtó felvidéki főiskola további szép terveit az első világháború söpörte el. Újrakezdésre az ősi székhelyen nem volt esély: a békekötés után a főiskolának menekülnie kellett. Az eperjesi jogakadémia Miskolcon Mikler Károly dékán 1919 őszén a miskolci Reggeli Hírlap lapjain úgy emlékezett: neki jutott eszébe először a jogakadémia áttelepítésének, ami ezzel azonos volt, megmentésének gondolata. A Felvidék cseh megszállása, az önálló csehszlovák állam deklarálása (1918. október 29.) után egy ideig működött a magyar polgári igazgatás és régi keretek között folyt tovább az oktatás is. A zűrzavaros helyzetben azonban egyre biztosabbá vált, hogy az új állam nem tart igényt a Kollégium jogi fakultására és nincs szüksége az itt tanítókra sem. Míg a teológiai kar, a főgimnázium és a tanítóképző tanárai bátorító ígéreteket kaptak a helyi vezetőktől, a jogászok számára csak a menekülés maradt. Kollégiumi termeiket cseh katonák szállták meg, akik szigorúan megtiltották a magyar nyelvű oktatást. A jogakadémia méltatlankodó tanárait rövid időre letartóztatták. 2 Az áttelepülés ügyében Eperjesen a döntési jogkörrel rendelkező fenntartó nem hozott hivatalos testületi döntést. A kar bonyolult támogatási rendszere miatt ebben a fontos kérdésben az ősi pártfogóság és az evangélikus egyházkerületi hatóság együttes határozatára is szükség lett volna. A dékán úgy értesült, hogy a pártfogóság egyes tagjai ellenzik, korainak, célszerűtlennek tartják az elköltözést. Akcióját ezért a társfenntartó szerv, az egyház vezetőinél kezdte. Az 1918. december 5-i budapesti egyházi konferencián felkereste Geduly Henrik tiszai egyházkerületi püspököt, aki támogatta az elképzelést. 0 már nem bízott a békekonferencia kedvező döntésében. Másnap a dékánnal együtt felkereste Lovászy Márton vallás és közoktatásügyi minisztert kérve az áthelyezés állami támogatását. A miniszternek sem voltak illúziói a bekövetkező területi változásokat illetően. Rögtön beleegyezett az áttelepítésbe, sőt azt is megígérte, hogy a teológiai kar esetleges áthozatalát is támogatni 2 Dr. Mikler Károly: Az eperjesi ág. hitv. ev. jogakadémiának 1918. december 28-án bekövetkezett cseh megszállás következtében Miskolczra történt áthelyezése. Sárospatak, 1922. 6. old. A jogakadémia történetének első időszakáról vázlatos áttekintést ad: Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének első évtizede (19191929). Borsodi Szemle XXX. évf. 1985. 2. szám 49-58. old.
