Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

12. fejezet A MAGYAR NEMZETI IPAR A MAGA VALÓSÁGÁBAN ÉS KÜLÖNLEGESSÉGÉBEN

úgy akarja lehet belőle rektor, kántor, pap, vagy még talán fiskális is? S akkor már egy-két parcellával kevesebbet kell kihasítani a tagból. Ha sikerült a fiút elhelyezni, s belőle vált valami, jó volt. No de nem minden esetben sikerült, hiába akarta a plébános vagy a pap, nem volt üres hely a konviktusban, másképp kellett határozni. „Jancsi, vagy Pista fiam, gyere csak, akamál-e szűcs, gubás, vagy csizmadia lenni?" A jó gyerek rendesen azt felelte: „Igen, akkor városba megyek." „No fiam, te mindig jó voltál, ott is jó leszel majd, keresek neked helyet." A szó tetté vált, apjok fogta a tarisznyát, vállára vetette, bement a városba, felkereste ösmerős mesterembereit, felkínálta a fiút. Mondta, hogy jó, okos és szemes fiú, az iskolában mindég első volt, s hogy szeretne szűcs, vagy csizmadia lenni. A mesternek is kapóra jött az ajánlat, mert a harmadik inas úgyis felszabadul a Sámuel napi vásárra, jó lesz tehát az új gyerek fullajtárnak. Megtörtént az egyezség, az apa gyermeke eltartásáért és tanulásáért évenként ad két köböl rozsot, egy köböl búzát, három zsák krumplit, egy hízott libát és farsangra egy hathetes malacot, fizet a négyheti próbaidő eltelte után 40 váltóforintot szegődtetéskor, 60 váltóforintot felszabaduláskor. A szegődtetési és szabadulási költségeket, valamint a tanítás ideje alatt a ruházati szükséget is a szülő fedezte. Az ilyen és ehhez hasonló feltételek méltányosak és igazságosak voltak. A kézműves osztály egy értelmes, intelligens növendéket nyert tanoncnak, akiből bizony csak tisztes és becsületes legény, munkás és végre tisztességes, a céhnek becsületére váló céhbeli mester lett. Minthogy a mesteremberek csak úgy, s ehhez hasonló körülmények között jutottak célhoz, nagyon természetes, hogy a falusi béres, kocsis, kondás, vagy gyalogos ember, írni-olvasni nem tudó, veleszületett intelligencia nélkül való fia mégcsak kerekszékbe sem juthatott bele? Ottmaradt a helyén, az őstermelő munkaerőt szaporítani. Volt ugyan arra is számos eset, hogy a gyalogember fia papi stallumhoz

4 jutott, odasegítette őt a jószívű földesúr, vagy a falu papja, ha arra igazán érdemes volt. Az itt elmondottakból kiválik az a körülmény, hogy a falusi nép következetesen megmaradt az ő szokásai és viselete mellett, s miért volt olyan benső a kapocs a magyar kézművesség és a fogyasztók között, miért volt megelégedve úgy az egyik, mint a másik osztály a helyzetével, miért szerette és becsülte olyan nagyra hazáját, s miért túrta olyan hűségesen a földje rögét? Lássuk már most, miből fejlődött, mikből és kikből vált a városi intelligencia? Miért mutatta a csizmadia a kerekszékét, mint olyat, amelyen ülve nagyapja, vagy dédapja is varrta a májbőr csizmái. Az asztalos miért süvöltötte olyan vígan a gyalut, azon a gyalupadon, amelyet még a nagyapja csinált, és amelyen a szép tulipános ládának való deszkát gyalulta, s ehhez hasonlóan a többi mesterember miért volt büszke arra, hogy a cégtáblájára odaírathatta, ifjabbik Igriczi Nagy Sándor. Megállapítható az a következőkből.