Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

12. fejezet A MAGYAR NEMZETI IPAR A MAGA VALÓSÁGÁBAN ÉS KÜLÖNLEGESSÉGÉBEN

12. fejezet A MAGYAR NEMZETI IPAR A MAGA VALÓSÁGÁBAN ÉS KÜLÖNLEGESSÉGÉBEN. A magyar nemzeti ipar. Ruházati és liázjartási cikkekre vonatkozólag. Elváltozások és azutáni hanyatlás. A céhintézmény korlátozásainak következményei. Szülői gondok a gyermekük pályaválasztására. Pályaválasztás és azon való előrehaladás. A városi intelligenciának emberanyaga. Az iparosok életmódja, s takarékossága. Aki a régebbi időben Európának nyugati részét bejárta, láthatta és tapasztalhatta, hogy a földmíves, közép- és úriosztály ruházatában, viseletében és házieszközeiben egyöntetűség van. A ruházatuk kelméjében, formájában, s a házberendezési eszközökben, ha nem is volt meg a teljes egyenlőség általánosságban, azért az azonosság e kettő között megvolt. Nem úgy Európa keleti részén, s különösen Magyarországon. Az úri és középosztály mind városon, mind falun nyugatiasán öltözködött és rendezkedett be, ellenben a gazdálkodó, ún. kurtancmesség, a parasztgazda, s általában a földmíves osztály öltözete, annak szabása és kelméje, ellentétben állott az előbbi osztályéval, s a házieszközeiben is elütő volt a forma amazétól. Ezért találtam én helyénvalónak ezen füzetben azt a jelzőt használni, hogy „magyar nemzeti" ipar, amely jelzőt ezután is használni akarom, s érthetővé lesz az előtt, aki fígyelmre méltatja ezen szerény vázlatimat. A Bódvavölgyét, s népét tárgyaló fejezetben részletesen körül van írva, milyen volt hát a köznép viselete és házi berendezése, nem tévedek, ha azt mondom, ha némi eltéréssel bár, de így volt az a szász eredetű németség lakta vidékeken is. Voltak ugyan tájviseletck, de nagyban és egészben a magyar mesterember kezemüvének jellege mindig meglátszott rajta. Mindezeknek előrebocsátása után ugyan természetes, hogy a földmíves osztály és a magyar iparosság között megvolt a szoros kapcsolalosság évszázadokon át és nemzedékről, nemzedékre erősbödött. Nagyon természetes, hogy mihelyt a fogyasztónak viszonyai megváltoztak, átalakultak a termelő viszonyai is, meglazultak a kapcsolatok, anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben, s az átváltozás után a hanyatlásnak és bomlásnak be kellett következnie.