Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

7. fejezet A RÉGI MISKOLCI GÖRÖGÖK

dolgokban tartozik a karlovici patriarkátus alá cs melybe más halóságoknak beleszólása nincs. Egyéb magyar görögkeleti egyházaknak autonómiája ennél korlátozottabb. A miskolci egyháznak kettő a filiája, a miskolcinál régibb tokaji, ahol templomuk is van, míg ellenben az egri csak imaházzal bír. A múlt század közepe táján már alig százhúszra volt tehető a hívő lelkek száma, mintegy a harmada annak, a neve után Ítélve, macedón görög származású, míg a többi inkább szerb. A fent említett időszakban kerültem Popovics Péterhez

3 alkalmazásba. Ő akkor az egyháznak másodgondnoka, tehát az iskolának és az ápoldának a gondoka volt. Ezen gondnoksági bevételeit képezte több bérház és az iskolaépület bérjövedelme, valamint az egyház tulajdonát képező taksás földekért

4 járó illeték, évvégre, vasár- és ünnepnapokra kitett oíTertínum

5 egyik tányérjára kerülő adakozás összege. A görögök már akkor is - dicsérelökre legyen mondva - pusztán magyarul tanácskoztak és jegyzőkönyveik is magyarul fogalmaztattak. A szerb száron pedig, mivel Popovics Péter Írásban a magyar nyelvet nem bírta, engem bízott meg könyveinek és számadásának vezetésével. Ezekből tudom, hogy a görögkeletiek szegényházában a férfi és női ápoltak száma 15 körül volt, kiknek fejenként és hetenként ellátásra a mai pénzérték szerént 3 korona és 40 fillért osztottunk ki. Azonkívül kaptak fűtést, világítást és tisztességes polgári ruházatot. A templom-, vagyis elsőgondnok nagyobbszámú bérháznak kezelte bérjövedelmét, több szőlőnek és szintén több taksás földnek kapta illetékét és egyéb egyházi fimdâciôtë jövedelmét, valamint az oíTertórium tányérjainak egyikét is. Ezen jövedelmekből fedezte a parochus papnak, kántornak, tanítónak, harangozónak fizetését, nemkülönben az egyháztanács által engedélyezett ágyjegyet az olyan szegények részére, kik az éjszakába nem akartak menni. Akkori időtájt már a macedón görögök száma igen aláhanyatlott. Emlékszem 5-6 gyermektelen családra, öregekre, egyénekre, akiknek legalábbis fele, vegyes házasságban élt. Vagy húszra volt tehető az agglegények, valamint 6-10re a korosabb hajadonok száma. Ezen említett görögök között nemesített nagybirtokosok is voltak, három-hat ügyvéd és honorátorok, valamint a később Pestre költözött Pompéry János

7 jeles író, publicista és felelős szerkesztője a Honnak. Szerb származás vonatkozásában a szerbek számaránya kedvezőbbnek mondható. Nemcsak, hogy a felnőttek voltak nagyobb számban, de némely család bőségesen volt megáldva gyermekekkel. így a Mihalovits család öt fiú leszármazottja, mind az öt hős katona, a legidősebb ezredesi rangig jutott el, ketteje a harctéren szerezte meg közemberként az aranybojtot és magas kitüntetésekkel lettek jutalmazva. Közülük Sándor,

8 mint a hadsereg kapitánya Miskolc város rendőrfökapilányi minőségében halt meg. Az öreg a már akkor is hetven éven felüli Povoczki Szilárd (Pova kacsa) elbeszélései nyomán leszögezem a következőket. A Magyarországra bevándorlón macedón görögök már őshazájukban is dúsgazdag emberek és tekintélyes kereskedők voltak, kik az édes, tüzes, görög borokat, borsadaját és egyéb déli terményeket szállították Lengyelországba, egészen