Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
6. fejezet MISKOLCI TÁRSADALOM ÉS KÖZÉLET AZ ÖTVENES ÉVEKBEN
A gyógyítással foglalkozók között, a kuruzslók közül nagy tekintélynek és szaktudósnak tartotta a nép a kacsatalpú zsidót, akinek az eltörött kar és lábszárcsontok összeforrasztása volt a specialitása. Leánya, a „Kacsa Boris" pedig nyílt sebeket gyógyított az ő módszerével, amely néha sikerrel is járt. Pénzbeli honoráriumot nem kért, hanem egy pár csirke, kövér kacsa, stb. volt a tetszésszerinti fizetés. Bikszegi uram, az akkor nagyban grasszáló hideglelés ellen kininport, vagy keserűsót rendelt, a szegényeknek ö adta ingyen. A hideglelést mások mestergyökér porral, a fogfájást beléndekmag szívatásával, síró gyerekek elcsendesítését mákhaj főzettél orvosolták. Tüdőbajt avas, sótlan szalonnával és ökörfarkkóró virágból főzött teával gyógyítottak. 64 KÖZÉLETI ARCOK A mai lapoknak őse a „Borsodi Közlöny" 65 volt, mint hivatalos lap hozta hetenként egyszer a cs. és kir. hatóságok rendeletét. Szerkesztője Balajlhy József 66 volt, ki egyszersmind az akkori fegyvertartási tilalom mellett is, hatóságilag engedélyezett volt fegyvert, lőport, lőszereket, vagy ezek részeit, igaz, csakis passzust felmutatóknak, árusítani. Ez a Balajlhy érdekes alak volt különben, nyiratlan szakállal, vállig érő körhajjal, hosszú gérokkban, fején lapos tetejű sapkával járt. „Miskolci Krőzusnak" nevezték, s ezt azzal indokolták, hogy évente három-négy hétre elutazott és mondták róla, hogy ez idő alatt Bécsben, vagy Hamburgban a börzén játszott, s az útról rendesen rövidre nyírott hajjal és szakállal érkezett vissza. Famulusa volt Kocsis Samu, aki a lapot helybe hordta. Köszöntője volt: „itt van már a Kocsis Samu, aki lészen por és hamu." Ebben a korban kezdődik Bató Istvánnak 67 a közéleti szereplése is. Igen ösmert, tipikus alakja volt a városnak. Nagykarimájú kalapban, fekete gérokkban járt, melynek hátsó zsebéből markolta a pattogtatott kukoricát és szilvát menés közben és úgy rágcsált utcahosszat. De minden félszegsége és különcködése mellett, mind a közügyek, mind saját egyháza ügyei iránt melegen érdeklődött, ezt vagy azt a dolgot illető meggyőződésétől nem egykönnyen tántorodott el. Sem az egyháznál, sem a városnál nemigen tett korláton a hangjára és legtöbbször fején is találta a szöget politikai, egyházi vagy párt kérdésben. Mindamellett szerény megjelenéssel urazta az előtte szólókat és a sok -"teszem fel" - között rá tudta olvasni a tévedőkre a textust. 6 * Ez a Bató István elhalálozása elölt tetemes vagyonát tisztán a református egyházra hagyta. Ösmert emberek voltak a B. fivérek is, János és Gábor. János komoly hivatalnok volt, Gábor egy bonvivant 69 aki az égi madarak módjára csak máról holnapra élt, mondván: boldognak érzem magam, mert igaz, nem parancsolok senkinek, viszont nekem sem parancsol senki. Különben mindkettő Isten adta tehetséggel megáldott dilettáns színész volt. Kaptak is meghívást Budapestre, a Nemzeti
