Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

6. fejezet MISKOLCI TÁRSADALOM ÉS KÖZÉLET AZ ÖTVENES ÉVEKBEN

idényben ő maga, megjelenésével, szájában öblös pipájával egy vidéki gazda be­nyomását tette, holott mint színész bizonyos szerepekben igazi művész volt. Társulatának jeles tagjai között láthattuk Dérynét, 47 Laborfal vi nét, 48 Jánosinét, 49 későbben Paulaynét, 50 Benedeknét, 51 Munkácsi Flórát, 52 stb. Férfi­ak: Paulay, 53 Benedek, 54 Kecskés, 55 Török, 56 a komikus, és a szépmegjelcnésű hősszerelmes, Együd. 57 Színikritikusnak nem tartom magam, csak annak kívánok kifejezést adni, hogy Thália temploma akkor volt csak igazán templom. Papjai a magyar nyelv, a magyar színművészet apostolai voltak, bátran fölállítva a szín­padra a hazaszeretet oltárát, amelynél oly szívesen áldozott a magyar közönség. Egy-egy operett csak fehérhollóként jelent meg néha. De nem is volt rá szükség, mert voltak Latabár uramnak elég elsőrendű magyar színmű irodalmi termékei, történeti, néprajzi és társadalmi darabjai. Fordításokban pedig a német, a francia és az angol irodalomnak gyöngyei és remekei bőségesen rendelkezésre álltak. Úgynevezett kasszadarabokra nem utazott Latabár, de még később Molnár 58 se. Volt közönsége úgy is elég, dacára a hiányos világító eszközöknek, de még a színlapon sem igen vigyázta a vastagon nyomtatott értesítést, amely jelezte, hogy a „színház fűtve lesz," így ruhatár sem kellett, mert felsőruháját ugyancsak elő­nyösen használhatta a közönség a nézőtéren. EGÉSZSÉGÜGY Nyilvános kórház híjján a felekezetek tartottak fenn a szegények számára zugspitálokat, amely ispotályok 59 egyszersmind felekezeti ápoldául is szolgáltak. Gyógyszertár összesen öt volt akkoriban, ú.m. a Szarvas, a Korona, a Kígyó, az Oroszlán és a Sas patika. 60 Orvosok: keresztény 12-14, míg izraelita 7-8 volt. Dolguk akadt bőségesen, s igazi kapacitások 62 akadtak közöttük. Szülésznők (gólyanénik) az akkori Miskolc lakosságának megfelelően elég szép számmal voltak. Nesztorjuk 63 és előkelőségük a termetes jó Bakos néni volt, akit az úri házaknál szívesen láttak. Dolga sok volt, nem is győzte gyalogosan bejárni házait, hanem ekhós, körül, fekete bőrrel bevont kocsijában járt, ott tarto­gatván összes műszereit és minden intim szükségletet kielégítő kellékeit, toalett szereit. A járműről sok, jóizű adoma keringett a városban. Aztán következett Döring néni, a polgári házak kedvence, bőven keresett ő is, de mulatozó kedvű, kénykedvén nevelt fiainak igényei nagyrészt felemésztették keresetét. Tinesz néni is közéjük tartozott, aki nemcsak diplomájában körülírt foglal­kozását gyakorolta, de sebészeti és egyéb külső bajokat is gyógyított, többnyire sikeresen. Egy ízben saját személyemen is tapasztaltam. Ugyanis serdülöfiú ko­romban egy igen fájdalmas guga nőtt a nyakamra, amelyet puhára főtt fehérbab borogatással és kenéssel gyógyított meg úgy, hogy három nap múltán semmi ba­jom sem volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom