Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

6. fejezet MISKOLCI TÁRSADALOM ÉS KÖZÉLET AZ ÖTVENES ÉVEKBEN

Az Avas kopott, kopár kccskclcgclő volt,

5 ahová fákat csak jóval később ültettek. Ritka volt az a miskolci polgári család, melynek szőlője, kukoricás földje nem lett volna. Kedélyes mulatozások folytak szüret és kukoricafosztás idején. Jóhírück voltak az iparosbálok. A Fehér Csillag,

6 a Polgáregylet

7 vagy a Korona-fogadó terme volt a bál helyisége. A felsőbb körök a bálokat a Megyeháza termében, vagy a színházban tartották, melyet ez alkalomra bálteremmé alakítottak át. A házasuló fiatalság között alig akadt hivatalnok, s a tisztes mesterek leányai nem álmodoztak más jövőről, mint egy tisztességes fiatal iparosférjről. Jfasszony, vagy nemzetes-asszony lett a fejkötő alá került menyecske, eszébe se igen jutott, hogy ténsasszony, vagy éppen nagyságosasszonyfi legyen belőle. Párta a fején, ingvállas derék, kartonnihácska felé öltött mente volt a ruházatuk. Munkára, szerénységre, erkölcsös, erényes életre nevelték őket, s meg is maradtak az igazi polgársághoz illő egyszerűségben. A szülők polgári büszkesége nem tűrte, hogy adósság terhelje őket. Egyszerű, takarékos, munkás életmód jómódra juttatta az iparosságot. A bálokra azonban magukkal hozták az éléskamra kincseit. Sonka, pulyka, kacsa, hófehér kalács, sütemény, gyümölcs bőven került elő. Jutott bor is a kulacsba. Már a bál előtt vitték a telt kosarakat, puttonyokai a fogadó előre bérelt szobáiba, majd hosszú asztalokon tálakra rakták. A beléptidíjat a fiatal férfiak fizettek, tctsszcrinli összegben. Ebből telt a cigánynak, s a gyertyával világítóit terem költségére is. Az akkori viszonyokhoz képest az iparosbálok közül a szűrszabók, szűcsök bálja volt a legfényesebb. A lépcsőház és a bálterem gazdagon volt díszítve zöld gallyakkal, cifrán kivarrt térítőkkel, a zöld lombok között zászlócskák, virágok és kitömött madarak voltak. A szűcsök báljain kitömött vadállatok is díszítették a termet. Akkoriban mindössze négy borbély officina

9 volt a városban. Igen szívesen kereste fel az iparos ifjúság a hetven éves Szilágyi bácsit, kinek mindig zsúfolt volt az officinája, valóságos iskola. A derék borbélymester egymásután, szép sorrendben adta elő az insitrrecdo,

10 a 32. évi kolera és éhínség

11 történetét, Reviczky főispán beiktatását,

12 a nádor átutazását,

13 a 48-as és az azt követő eseményeket. Keze szaporán forgatta a hajsütővasat, míg két fürge lanonc estefelé mindkét oldalról gyertyával világította meg a vendég arcát. Úgy, mint az eddigi fejezetekben, igyekszem ebben is, hogy rajzaim és karcolataim, mind egyénekre, mind alakokra vonatkozólag a netalán még ma is élők érzékenységét ne sértsék. TEMPLOMOK Miskolc városa, bár még ma sem dicsekedhet felcsszámú templommal és toronnyal, ezelőtt hatvan evvel c tekintetben nagyon is a kezdet kezdetén volt. Ugyanis a nagy kiterjedésű városnak három számottevő tornya (a Minorita