Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
1. fejezet GYERMEKÉVEK
/. fejezet GYERMEKÉVEK (1840-1852). Születésem helye és éve. Nevelkedésem. Házi nevelés melletti iskolázásom. Sopronban a szabadságharc idején. Költözködés a régi időben, túl a Dunáról Edelényig. Jó szüleim. Régi kúriák. Megszálló katonaság faluhelyekre elhelyezve. Fináncok. Pályaválasztás. Utazás Pestre. A bujdosó útitárs. A gyermekkor boldog éveit a Sopron megyei Eszlerházán 1 éltem, ahol atyám az oltani cukorgyár főzőmestere volt. Zsenge gyermekkoromból csak anynyit jegyezhetek fel, amit hallásból tarthaltam meg emlékezetemben. Gyenge, vézna, életet nem igerő csemeteként láttam meg a napvilágot. Kevés remény mutatkozott életbenmaradásomhoz, és így bizony fokozott mértékben kellett engem ápolni és gondozni. Istenben boldogult jó nagymamám faradhatallanságának, szeretetének köszönhetem természetes fejlődésemet, aminek az lett a következménye, hogy gyermeki ösztönnel csüggtem rajt', követtem minden lépését és mozdulatát, akár varrt, akár harisnyát kötött, vagy fonogalott. Kis székecskémen mellette ülve, áhítattal hallgattam a szép gyermekmeséket, s később, mikor már zsoltárt énekelt, kísértem hangommal, ahogy tudtam, neki azonban az igen kedves volt. A jó nagymama, hacsak lehelte, nem mulasztott el a mellettünk levő Eszterházy kastély kápolnájában reggeli misét hallgatni, ahonnét hazajővén velem megosztva köllölte el reggelijét. Ehhez hozzászokva, számot is tartottam rá, hogy el ne maradjon. 1844-ben, nyár elején, egy reggelen, mikor nagymama a templomban voll, teljes napfogyatkozás borította sötétségbe az eget, úgy, hogy az utcára kimenni sem mertek az emberek. Nagymama is a templomban rekedt. Mamám a házikertből haza nem jöhetett. Én is - türelmetlenségemben nélkülözve a második reggelit - kiosontam a lakásunk előtt elvonuló hosszú folyosóra, siránkozva keresve nagymamát, aki végtére is hazaérkezett, s a folyosón elterülve talált. Hogy ez volt-e az oka, vagy más, nem volt kitudható, de annyi tény, hogy én nemsokára az eset után súlyos beteg lettem, amelyből a gondos ápolás folytán kiépültem ugyan, de annak következményeként állandó fejfájás, fúl folyás és fülzúgás, majd később a még ma is kínzó, majdnem vakságig menő szembajom fejlődőit ki.
