Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
Bevezetés
mutatja be. Mert 1850-től olyan gyorsan játszódott le az iskola gazdaságának kapitalizálódása, hogy célszerűbbnek látszott az utóbbi módszert választani. Az előforduló latin kifejezéseket, diáktisztség elnevezéseket, mértékegységeket külön-külön nem magyarázom, hanem az egyszerűség miatt az értekezés végén közlöm. Mivel az értekezésben a terjedelem miatt nem lehetett minden tisztség kialakulását, vagy egy-egy korszakfordulót az iskolai „köztörténettel" részletesebben megvilágítani, ezért most röviden összefoglaljuk a sárospataki református kollégium történetét a 16. századi kezdetektől a 19. század végéig. A kollégium rövid története 6 1919-ig A magyarországi reformáció folyamatának már a korai periódusában, részben a régi középkori alapokon, részben az új elképzelések szerint kisebb és nagyobb iskolák szerveződtek. Felső-Magyarországon ezek egyike volt, a mintegy „hajótörésből" 1531 körül újjászerveződő sárospataki protestáns (lutheránus) iskola. A triviális skóla első rectora, a város lelkésze Siklósi Mihály, „professzora" pedig Sztárai Mihály és Kopácsi István lett. A város lutheránus „szimpatizáns" földesura Perényi Péter a jus patronatus alapján segítette az „új szellemű" oktatást. Elgondolásait korai halála után fia Gábor folytatta, akinek támogatása magával hozta az iskola kibővülését. A 16. század derekától - Szikszai Fabricius Balázs rektorsága idején (1561-) - nyugati minták hatására kialakult a kollégiumi életforma. Az iskola túllépett a triviális (azaz grammatikát, retorikát, és dialektikát és néha poétikát is tanító) fokon és az ún. schola illusztris (vagy gimnázium) rangjára emelkedett, ahol már a quadrivium klasszikus tárgyait (aritmetika, geometria, sztronómia és muzsika) előadták, sőt az akadémiai fokozat filozófiai és teológiai ismereteit is. A diákok bentlakása a diákautonómiára épült gazdálkodási, igazgatási és fegyelmi szervezettel kapcsolódott össze. Perényi Gábor halála (1567) után a már lassan hagyománnyá erősödő iskolapatronátus tovább folytatódott. A Szepesi Kamarára szálló Perényi-birtokot 1573-ban Dobó Ferenc vette gondjaiba. Közel három évtizeden keresztül 1602-ben bekövetkezett haláláig - bőkezűen támogatta az iskolát. A kollégium immáron nemcsak a város vagy a szűkebb pátria, hanem a királyi Magyarország protestáns művelődési központja lett. A meg-megújuló ellenreformációs támadások tüzében 1606-ban a protestáns rendek közköltségen akarták országos főiskolává fejleszteni. 6 Ezt a rövid összefoglalást a Sárospataki Református Kollégium története . . ., Bp., 1981. című tanulmánykötet és Hörcsik Richárd-A'ottcz Gábor: Sárospatak a magyar művelődésben, In. rész, Kultúra és Közösség, 1985. 2-3 sz. tanulmány alapján készítettem.
