Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

Bevezetés

Dobó Ferenc halála után egyik örököse, LorántfFy Mihály kapta meg a birtokot, akinek lányával kötött házassága révén I. Rákóczi Györgyre és feleségére Lorántffy Zsuzsannára szállt a pataki uradalom az iskola támogatásának feladataival együtt. A fejedelmi páros kultúrpolitikájának köszönhetően a 17. század közepére az ország egyik első kollégiumává fejlődött az intézmény. Rákóczi György rendelkezésére 1621-ben állították össze az új törvénykönyvet a régi felhasználásával. Ebben lényegileg a heidelbergi akadémia rendjét alkalmazták a pataki viszonyokra. Mindenekelőtt a rektor (rector primarius) és a lektor (conrector) meghívását és kötelességeit szabályozták. A belső fegyelemre a tanulók szavazatának figyelembevételével a tanárok által kinevezett kitűnő diák, a senior közvetlenül felügyelt. Gondoskodott a lakás és élelmezés méltányos kiutalásáról. Irányítása alatt a praebitor kezelte az iskola vagyonát, irányította a gazdálkodást. Az oeconomus mindenben segítette a seniort, főleg a közrendre való vigyázásban. A törvénykönyvben jelennek meg a szolgadiákok (mendikánsok) és a legátusként kiküldött felsőbb diákok. A korszakban nagyszabású építkezések folytak. Az 1650-es évek végére kialakult az ún. kollégiumi négyszög, az iskolai épületegyüttes kollégiumi zárt rendszere. Az udvar keleti részén a kétszintessé alakított Huta-Trója-Fazekassor emelkedett. Ezt két oldalról a diákok szálláshelyéül szolgáló „kamarátskák"at magában foglaló „traktusok" övezték. Szemben pedig a Nagy Auditórium impozáns épülete zárta a négyszöget. Nemcsak a tanulók száma, hanem a katedrák is megszaporodtak. Négy professzor oktatta a diákokat és a közülük kiválasztott „segédtanítók". A korszakban a reformok betetőzését Comenius meghívása jelentette, aki 1650-től 1654-ig tanított Patakon, megreformálva az oktatási rendszert. A kollégium fejlődése az ellenreformáció kezdetén hirtelen megszakadt. A Wesselényi-összeesküvés leleplezése után Báthory Zsófia, anyósa Lorántffy Zsuzsanna és férje II. Rákóczi György halála után, politikai és vallási színváltása miatt - 1671 őszén teret engedett az ellenreformációnak. így a kollégium diáksága a tanárokkal együtt 1671. október 20-án kénytelen elhagyni az ősi falakat. A bujdosás keserves évtizedeiben mégsem szűnt meg az iskola. Hanem Apaffy Mihály erdélyi fejedelem pártfogása révén Gyulafehérvárott találtak menedéket. Majd 1682-ben a Thököly szabadságharc sikerein felbuzdulva a diákok egy része visszatért Patakra. Itt azonban csak pár évet tölthettek ismét, mert 1685-ben Göncre kellett távozniuk, ahonnan egy évtized után 1695-ben érkeztek Kassára, így a bujdosás esztendei alatt egyidőben több helyen is működött a pataki kollégium. Végül a Rákóczi szabadságharc kezdetén, 1704-ben jöhettek vissza Sárospatakra. A 18. század első két évtizede szakadatlan védekezés jegyében telt. Az állandó megyei és jezsuita támadások nehezítették az iskola életét. Az 1720-as