Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Elkülönülő városrészek

Kispatak és határának átnézeti térképe. 1780. OL. A tót a régi magyar nyelvben általában 'szláv' jelentésű. A Schlágli Szójegyzékben 1405 k.: that 'Sclauus'; Szikszai Fabricius is, aki szójegyzékét Sárospatakon az 1560-as évek második felében készítette: Tot 'Sclauus' (Glosszárium 709); Szenczi Molnár Albert szótárában a tót értelmezése 'Sclavus, Dalmata, niyricus; Heltai Krónikájában 1575: ... az egész Sclauonia, ama szállás tótok (NySz. 3:721). Az eléggé nem tisztázott eredetű tót név, a szlávok általános megnevezésére régóta használatos. Mikor a magyarban az egyes önálló államiságot kialakító szláv népek (cseh, orosz, lengyel stb.) önálló neve megjelent a magyarban „a tót jelentése főként azokra a szláv népekre szűkült, melyek magukat Slovene néven nevezték: a szlavóniai kaj-horvátokra, a szlovénekre és a szlovákokra" (TESZ). Ezt a megállapítást számtalan magyar községnév támasztja alá. Pl. Tótszentmárton (Zala m.): „A Tót- előtag a kaj-horvát lakossággal kapcsolatos" (Kiss 1988:2:673). Ugyanez a helyzet a sároskispataki Tótszerrel is, melynek lakosságát 1531ben telepítette át Perényi Péter, minden valószínűség szerint Somogy megye