Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Sárospatak város helyneveinek néhány jellegzetessége

Érdemes megjegyezni, hogy egyik-másik tereptárgy, mint a Sorompó, Vámhíd, Szárazhíd egyben a körülötte elhelyezkedő házakat, telkeket is jelentette. Fontos tájékozódási lehetőséget biztosítottak a kertek, melyek különböző feladatot láttak el. A virágos és gyümölcsös kertek (Gombos kert 1577; Jezsuiták kertje 1726; Hécében lévő kertek 1727) mellett a veteményesek is előfordulnak (Klobusiczky veteményes kertje 1698; Ispotály veteményes kertje 1727; Olcsváry-féle kert 1759). Ezzel nevezték azt a területet is, ahol a csűrök állottak: Csüröskert 1634. Három park, más néven liget létesült városunkban, a XIX. században: de a régi nevet megtartották: Főiskolakert 1844; Várkert 1860; Erzsébet kert 1922. Meghatározásként gyakran fordulnak elő a vár-, illetve ritkábban a város kapui: Nagykapu 1541, Újkapu 1678, Kiskapu 1683, Átaljáró kapu 1684, Városkapu 1707. A Kollégium keleti és nyugati bejárójának neve: Kis-, illetve Nagyporta. A majorokban tárolták a termények egy részét, tartották a jószágot. Ezeket a jelesebb tulajdonosok nevével jelölték: Klobusiczky majorja 1648, Árvay majorja 1769, Uraság majorja 1795, Csires Jakab úr majorja 1798, Collegium majorja 1837, Bretzenheim majorja 1858, Ref. Anyaoskola majorja 185$. Az Uj utcától, illetve a Sánctól nyugatra alakult ki a Majorok között 1609, Majorokköze, mely később egész városrésszé fejlődött. Hasonló elnevezéssel és települési formával találkozunk nagyjából ugyanebből az időszakból Kolozsvárt (Hantos 1943:10-14; Szabó T. A. 1946:81). A Református Kollégium időszakonként változó nevei korszakot is jelölnek (Oskola, Gimnázium, Collegium, Anyaoskola, Főiskola) éppenúgy mint a templomok (Város temploma 1615, Cerkó, Orosz templom 1750, Református templom 1771; Zsidótemplom 1858, 1909). Az egyházakhoz tartoztak a különböző temetők (Ótemető 1579; Katolikus temető 1773; Református temető 1693, illetve 1784; Görög katolikus temető 1776; Zsidó temető 1776; Kolerás temető 1831). Jórészt az egyházak tartották fenn a ispotályokat, melyek elsősorban az elesett öregeket gondozták, egyes esetekben gyógyítottak is: Ispotály 1632; Szegények ispotálya 1759; Katona ispotály 1808; Izraeliták ispotálya 1858. Ugyanekkor jegyezték fel a Zsidó fürdőt is. Sárospatakon minden korszakban nagyszámú kocsma működött. Kettőnek a nevét már a XVII. században feljegyezték: Lantos kocsma 1635; Piac kocsma 1657. Ezek egyrésze a tulajdonos vagy bérlő nevét viselte: Árvay kocsmája 1722; Kendecsi kocsma 1785; Kőrös kocsma, Módlányi kocsma 1835; Szentmarjai úr kocsmája 1797. A legtöbb közület elnevezését mutatta: Ispotály kocsmája 1764; Páterek kocsmája 1722; Urasági kocsma 1769; Város kocsmája 1837. Némelyik helyét, különleges ismertetőjelét viselte: Garádicsos kocsma 1858; Középső kocsma 1785: Messzelátó kocsma 1780; Ref. templom mellett lévő kocsma 1819: Szeglet kocsma 1797. Olyan is akadt, amelyik Patak egy-egy nevezetességére utalt: Botkő 1769; Héce kocsma 1785. Máskor a benne kiszolgálóktól kapta a nevét: Rózsa kocsma 1745; Három rózsa 1866. Feljegyeztek országosan vagy tájanként elterjedt