Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Sárospatak város helyneveinek néhány jellegzetessége

Csengettyű sor, Berna sor, Beleznay sor, valamennyien a Kollégium területén állt emeletes épületek. A köznyelvben ezzel az értelmezéssel Kazinczy használja először 1790-ben (TESZ), aki diákkorában Patakon sajátíthatta azt el. A köznyelvbe azonban nem került be. A köz 'keskeny út, szűk utca, mely két nagyobb utcát köt össze vagy vezet valamilyen cél felé'. Első előfordulása: Bodrogra alámenő kis köz (1607), majd csak jó későn találkozunk vele ismét: Kis köz (1795), Marhaitatóra szolgáló köz (1784). A mai napig él a közhasználatban, mint a két legnagyobb utcát (Rákóczi, Kossuth u.) összekötő Patika köz, Templom köz, Temető köz. Élt azonban a köznek illetve származékainak egy korábbi jelentése is: 'dolgokat egymástól elválasztó terület'. Ilyen a Majorokköze (1609), Kapu között (1642). Maga a köz nyelvünk legrégibb rétegéhez tartozik a finnugor korból és ott hasonló jelentéssel használták. A XVHI. század elejétől kezdve megjelenik a sikátor 'szűk utca, köz' tartalommal és helyenként a hasonló jelentésű köz szót kisebb területre szorítja: Vízrejáró sikátor (1707), Sikátor (1723), Bodroghoz lejáró sikátor (1784), Piacra járó sikátor (1805). A köz- és a földrajzinév közötti átmeneti helyzetben használták, de rövidesen teljesen el is tűnt. Latin eredetű szó, mely ezt a jelentését a magyarban alakította ki (TESZ). Az út 'közlekedés számára létesített sáv' elsősorban akkor használatos városunkban, ha az valahová messzebbre vezet. Hotykai út (1625), Ardai út (1727) Országút (1726). Ezek minden esetben szekérutak, mint ahogy azt a források a legtöbb esetben fel is tüntetik: Várba menő szekérút (1723), Fazekas sorra járó szekérút (1776), Nagykapun kijáró szekérút (1786), Ispotályba járó szekérút (1787), melyek ugyan belső közlekedést szolgálnak, de korántsem lehettek általánosan elterjedtek. Néhány esetben a gyalogút megjelölése is előfordul, de ez csaknem mindig a Bodroghoz kapcsolódik: Bodrogra lejáró gyalogút (1795), Vízrejáró gyalogút (1773). Kétségtelenül a Bodrog folyóhoz kötődik a legtöbb elnevezés. Ezek közül a teljesség igénye nélkül csak néhányat említek meg: Bodrogalj (1802), Bodroghíd (1632), különösen fontos a pataki tájékozódás szempontjából, mert sok név kapcsolódik hozzá: Bodrog-hídhoz lemenő út (1796; itt további nevek). A folyó partjának részletei is tájékozódásul szolgálnak: Bodrog mente (1795), Bodrog-part (1682), Bodrogra néző utca (1759), Bodrog vizére lejáró út (1795), Bodrog szél (1794), Bodrog vize (1657). Az olyan helynevekben melyben Vízről szólnak az a Bodrogot jelenti: Vízaljai sor (1836), Vízrejáró gyalogút (1773), Vízrejáró sikátor (1707). A Bodroghoz kapcsolódik a Hajómalom (1632). Ennyiből is látszik, hogy a Bodrog nemcsak a magyarszeresi halászoknak, hanem az egész városnak rendkívül fontos volt.