Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány - A tokaji polgárok tárgyi környezete

gorló sulykok is, bizonyára a vászon neműek puhításához. Ezzel párhuzamosan a gyári kelmék megkívánt mértékű kikészítéséhez azonban már vasalóra, volt szüksége a háziasszonyoknak. E folyamat alakulására vet fényt minden olyan adat, amely inventáriumainkból kiolvasható: szerepel „egy réz téglázó 3 vassal"(32. sz.), máskor „két téglázó vas"-at (28. sz.) említenek. Ugyanebben a leltárban találhatjuk „réz téglázó vasaló" kifejezést, megjelölést. Végezetül „egy sárga réz vasaló hozzá való 2 vassal" (58. sz.) került leltárba. Azt hisszük, hogy a leírt (téglázó, vasaló) terminológiákból kitűnnek e munkaeszköz fejlődésének fázisai, továbbá az is, hogy viszonylag kevés vasaló fordult elő háztartásainkban. Rendre voltak olyan háztartási eszközök, amelyek polgári ízlésre, polgárosult igényre utalnak. Ezek közzé sorolhatjuk a rézből kovácsolt (ritkábban öntött) tárgyakat. Számottevő kereslet mutatkozott a rézművesek termékei iránt. Inventáriumainkban szép számmal fordulnak elő rézből előállított használati tárgyak, eszközök. Ilyenek a réz bogrács (36. sz), réz serpenyű és töcsir, réz kasztroly, arra való (réz) fedők (53. sz.), egy helyütt 3 réz serpenyő és tölcsér, réz üst, réz tepsi (brotvány), éspedig a kékfestő mester (54. sz.) háztartásában. Réz lámpás (56. sz.), réz szapuló üst (63. sz.), 2 db réz kávés ibrik (22. sz.), kávéhoz való réz ibrik (35. sz.), egy réz szűrő (68. sz.). Ide sorolhatjuk a különböző technikával készült réz gyertyatartókat, továbbá a mozsarakat is (56. sz.), illetve a sárgaréz vasalókat (57. sz,). A vasalók már komoly műhely termékei lehettek. A mozsarak jól érzékeltetik a társadalmi-gazdasági felemelkedés, a polgárosulás folyamatát. Gyakran feltűnnek a fa, továbbá az öntöttvas mozsarak. S mindössze Oláh Sámuel asztalosmester (31. sz.) és Fischer Ferenc mészáros (36. sz.) rendelkezett rézmozsárral. Néhány alkalommal réz pálinkafőző fazekakról írtak leltározóink (7. sz.). A felemlegetett iparosok mellett megéltek a cigány kézművesek is. Termékeik, ha nem is nagy számban, de szerepelnek tokaji inventáriumainkban is. Úgy látszik, hogy sajátos, jellegzetes termékeket állítottak elő, melyekről eldönthették esetünkben az összeírok azok származását. Ezek pedig a következők: „cigány csinálta pléh koltó" (7. sz.), „cigány rost" (22. sz.), „cigány munka vas rost" (37. sz.), melyek fémmunkák voltak. De olvashatunk „cigány dikta Dunná"-ról (66. sz.) is. A tokaji kézművesek sokirányú működéséről is tanúskodnak inventáriumaink. Kitűnik ezekből, hogy a mesterek műhelyei nem szakosodtak túlzott mértékben, ellenkezőleg. Csak jelezzük, hogy 3 háztartásban fordul elő gyertyaöntő forma. „Deszka gyertyamártó" (31. sz.), „gyertyaöntő forma" (54. sz.), illetve „Cserép gyertyamártó edény" (60. sz.). Ezek az adatok azt bizonyíthatják, hogy pl. az asztalosmester maga állította elő az üzeme és háztartása számára szükséges gyertyamennyiséget. Az asztalos, a tímár vagy a festőműhelyekben is saját maguk készítették el - a nyersanya-