Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány - A tokaji polgárok tárgyi környezete

gok törésével, őrlésével - a műhelyekben megkövetelt festékeket. Az ehhez szükséges eszközök rendelkezésükre állottak (51., 54., 57. sz). A feketekávézás is a polgárosodás jellemző velejárója lehetett.

63 Inventáriumainkban a kávéfogyasztás eszközei is szerepelnek, éspedig „bádog kávé masina" (31. sz.), illetve „négy szegeletu kávé daráló" (32. sz.). Valahol szóbahozták a „kávés zsidó"-t (13. sz.). Más írott forrásokból kitűnik, hogy Tokajban kávéház is működött. Egyértelmű utalás a kávézásra az inventáriumainkban többször felbukkanó (holicsi gyártmányú) „4 pár kávés findzsa" (32. sz.), vagy ugyan ezen háztartásban 4 (kassai gyártmányú) kávés ibrik. A polgári társasági élet kialakulására következtethetünk a 2, 4 vagy 6 darabos kávézó készletekből is. Lássuk az ízesítőket és fűszereket is. Szerepükre több helyütt utalás történik leltárainkban. Különösen gyakran fordul elő a bors. Volt borsőrlő (2. sz.), borstörő (12. sz.), s a tároláshoz borstartó (40. sz.). Egyik alkalommal „fiókos főszerszám tartó"-ról szóltak (60. sz.). Használták a gyömbért (vö. gyömbér reszelő). Ettől gyakrabban bukkanhatunk a torma fogyasztására (tormareszelő vö.). Igen fontos lévén a konyhasó, továbbá Tokajban (a királyi sóhivatal révén) jelentős volt a sóforgalmazás, többször találunk utalást a só használatára. A vásárolt kősót a háztartásokban megdarálták, ehhez sódaráló (11., 64. sz.) kellett. De fa sótörőkről is beszélnek forrásaink (13. sz.). Egyik inventáriumban (68. sz.) sóárusításhoz szükséges pudlira és 2 válóra történik utalás. A háztartásokban a só tárolásához különböző eszközöket, így vászon zacskót (44. sz.), szaru, üveg sótartót (55. sz.) használtak. Az inventáriumok felvételekor ügyeltek az értékes tárgyak pontos lejegyzésére. Tokajban ilyen reprezentációs darabok voltak a vagyonra, társadalmi rangra utaló eszközök. Ide sorolhatjuk az órákat, különösen az asztaliórákat, melyek egyike (31. sz.) 85 Rft 30 krj, a másika (57. sz.) pedig 30 rft értéket képviselt. De találhatunk néhány ezüst vagy ezüstös zsebbe való órát is. A tükör is társadalmi rang hordozója lehetett, legalább is erre következtethetünk, amikor „aranyozott nagy tükör"-ről (54. sz.) vagy „aranyozott rámával való nagy tükör"-ről (22. sz.) olvashatunk. Ilyenkor csak tehetős iparos vagy tehetősebb nemes háztartására kell gondolnunk. Az iparosság vagyonos voltára engednek következtetni a díszes, értékes jegyajándékok is. Az egyik csizmadia mesterlegény (38. sz.) jegyesének „hosszú, nyakba való kendőt" illetve „nyakba való fejér varrott kendőt" vásárolt, melynek együttes értéke 45 rft-ra rúgott. Inventáriumaink alapján más jellegű reprezentánciós tárgyakat is elősorolhatunk. Gondoljunk az olyan megjegyzésekre, mint „4 győri tál, egyike czifraság" (7. sz.). Ilyen lehetett a „kisebb párna, fekete szőrrel varrKisbán Eszter: A kávé bevezetése Magyarországon. Ethn. 1988. XCDí. 149-177. Egy 1781es ZmL.-i adatot is idézhetünk: „Hramer Maris .. . annak utánna a Kávé háznál tartózkodni tapasztalta ... a Kávésné többet tudna". Törvényszéki iratok, 1781.