Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1703-1704 (Miskolc, 1989)

letvén lenni, most másféle gyűlésünk nem lehet, a melly a vármegyét repraesentálná, hanem hárman vagy négyen gyűlhetünk eöszve az itthon hagyatott tisztek, az sem lehet pedig mindenkor a sok occurrentiák miatt. Volt ugyan tegnapelőtt valamelly gyülésecske Pelsőcen némelly dolgokra nézve, de a melly emberséges emberek azon jelen voltak, azok is tegnap és ma a tábor után mentek, a minthogy azoknak jobb része onnét is jött volt vissza nevezett Méltóságos Generális Uram commissióiban. Azért az emiétett levelet, a kit már azon gyűlés után vettem, csak magam írása mellett kéntelenítettem megküldenem, és a tudva lévő faluknak felljebb emiétett resolútiőját is megírnom Nagyságodnak, hozzá adván ezekhez alázatossan a magam csekélly opínióját is, a melly tudniillik ez: hogy ámbár az emiétett praedictárorok nem régen amoveáltattak is a betléri és veszverési parochiákrul, de minthogy azt az Andrássi Urak jure dominii terrestris törvény mellett cselekedhettek és jure eodem szabadságában volt az ő Felsége fiscussának is, a mikor a murányi jószágot bírta, abbul a praedicátorokot amoveáltatni, a minthogy országszerte más sok helyeken is cslekedtek a földesurak hasonlót. De most azokat reducálni, kiváltképpen clancularie, sem nevezett Senior Uramnak, sem az faluk lakossinak nem volt szabadságában, és hogy azt propria authoritate megcselekedni merészelték, azzall nem kevéssé praejudicáltak Nagyságodnak is, minthogy a murányi jószág most a Nagyságod fiscussa keze alatt vagyon és Nagyságodé ottan, mint írám, a jus patronatus is. Más az, hogy 2 azon ideitlen és negédes cselekedetekkell az egész pápista státus elméjét is nem kevéssé conturbálták, és a mikor most a Haza közönséges java szép edgyességet kévánna annak nagyobb előmenetelére, akkor adnak okot ad discensionem animorum. Mert a mint szokták mondani: Fama, fides, oculus cito laeduntur.'' Vannak azoknáll nagyobb rendek is, a kik óhajtva kívánnják a magok religiőja promótióját, azzall mindazonáltal nem hirtelenkednek, hanem várnak üdőtül, tudván, hogy ennek nincs még most ideje, hanem továbbra való annak dolga. A mellyeket így praemittálván, azt concludálom alázatossan, hogy tovább is parancsolljon Nagyságod kegyeimessen azon praedicátoroknak a nevezett hellyekrül kimenetele felől, és annak végben vitelét méitóztas-