Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

A közlekedés szabályai

A KÖZLEKEDÉS SZABÁLYAI A közlekedés rendjének szabályozása nem egyszerre született meg az utak építésére és védelmére vonatkozó szabályokkal. Egyes kérdéseket, amelyek a napi közlekedési gyakorlatban többször előfordultak, már a XVII-XVIII. századi statútumok is tárgyalták, ezek jórésze azonban nem a közlekedés rendjét, hanem az utcákon folyó kereskedést tartotta szem előtt. A levéltárban feltalálható első összefüggő szabályozás, országosan egységes központi rendelkezés, 1863-ban kelt.* Ennek elsődleges célja az országutak zavartalan forgalmának a biztosítása volt. A paragrafusok jó része az utak eltorlaszolását tiltja és a közlekedéshez szükséges tisztaságát védelmezi. Vannak e mellett már a közlekedésre vonatkozó rendelkezések is. Az egyik legfontosabb útpályákon való várakozás tilalma. A várakozás fogalmába beletartozott az állatok etetése és a rakodás is. A közlekedő járművek, kocsik, szekerek, személyszállító hintók formáját, méreteit még nem szabályozták, de az utak kímélése érdekében a kerekek szabályozása már megtörtént. A kerektalpak átlagos szélességét 6 hüvelykben határozták meg, az ennél keskenyebb kerekeken csak 2 60 bécsi mázsa rakományt lehetett szállítani." A kerekek talpvasának - minden járművet beleértve - laposnak kellett lennie, kiálló szögek, csavarfejek nélkül kellett elkészíteni. Tilos volt a kerekekre fékezéshez használatos láncot vagy egyéb olyan "készületet" szerelni, melyek felszaggatták volna az utakat. Ez alól a rendelkezés alól kivételt jelentett, ha jeges volt az út. A teherrakomány szélességét 10 bécsi lábra maximalizálták és megtiltották a szállító járművek egymáshoz erősítését.^ A közlekedés biztonsága érdekében is történt intézkedés: "Miután a rendetlen kitérés, látogatott utakon igen gyakran fönakadást, sőt szerencsétlenségeket is okoz, szabályul állapíttatik