Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Utak, hidak, járdák

vonatkozott, melyet vámsorompók zártak el. A vámsorompók száma hét volt, 1873-ban a szentpéteri, a csabai, a zsolcai és a diósgyőri kapuk mellett a Gordon végén, a bábonyi úton és a Nagy Hu22 nyad utcában. 1897-ben két sorompó volt a Budapest-Kassa-Dukla állami úton, egyik délen, a csabai úton, a másik keleten, a Vay úton. Három sorompó volt a megyei utak becsatlakozásánál, egyik a város nyugati végén, a diósgyőri úton, a másik északnyugaton, a kőporosi úton, a harmadik pedig északon, a szentpéteri úton. Végül két sorompó volt a város belterületének határánál, az egyik délnyugaton, a Gyár 23 utca végén, a másik délkeleten, a Gordon utca végén. A vámsorompóknál szedett összegek mellé csatlakozott a vasúton érkezett árúk 24 után szedhető vám is. A sorompók szama is tovább szaporodott. 1915-ben már 9 vámszedő helyet tartott nyilván a város. A vám díjtételek összege is fokozatos emelkedést mutat, egyenes arányban az utak és járdák építéséhez és fenntartásához szükséges összegek emelkedésével. A vámdíj emelkedésének a minisztérium igyekezett gátat szabni. 1898-ban már megtiltották, hogy a kövezetvám összeg25 bői a város gyalogjárdák helyreállítását végeztesse el. 1900ban már arra figyelmeztette a miniszter a várost, hogy a nagyon magasra emelt vámok bénítólag hatnak a gazdasági életre, a kereskedésre és a forgalomra egyaránt. A figyelmeztetésen túlmenően határozott tilalommal is megakadályozták a vámösszeg felemelését. A vámsorompók nagy száma, a pénzbeszedés módszere olyan adminisztrációs munkát hárított volna a városra, amelyet az vállalni nem tudott, így a vámjogot az akkori gyakorlatnak megfelelően Miskolc is bérbe adta, a piaci helypénz beszedésének bérletével együtt. A bérletnek az az előnye is megvolt, hogy egy összegben érkezett meg a pénz a városhoz. Tervezése és felhasználása így kedvezőbb volt, az esetleges nyereség rész elvesztése ellenére is. A bérlet nem mindig bizonyult jó üzletnek, így a bérlők személye gyakran változott. Állandósult viszont az a gyakorlat, hogy a vasúton szállított árúk utáni vámot maga a MÁV vette bérbe és a szállítási díjakkal együtt szedte be. Nem volt felhőtlen a kapcsolat a város és a vámbérlők között,