Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Üzemeltetés

kezelő személyzettel is bővült. A hivatalfőnök főmérnök mellett három mérnök, egy építési és egy köztisztasági felügyelő dolgozott a hivatalban, a mindenkor szükséges rajzolók, hivatalszolgák, sofőrök jelentették a segédszemélyzetet. A szaktisztviselőkkel szembeni követelmények is megszigorodtak; főmérnökké, mérnökké, segédmérnökké csak azokat nevezték ki, akik műegyetemen végezték tanulmányaikat, majd a József műegyetemen szereztek oklevelet. A kinevezés felső korhatárát is megszabták, 40 évben, felemelték a kötelező gyakorlati időt, a főmérnök esetében 6 évre, a mérnök esetében 3 évre, a segédmérnököknél egy évre. Ez a szolgálati idő meghatározás jelentette egyben a hivatali előmenetel hírhedtté vált "szamárlétráját". Nagyon fontos változás volt a hivatal életében, hogy a főmérnöki és az egyik mérnöki állást építész oklevélhez kötötték. A hivatal szervezetében történt arányeltolódásnak a városrendezés és tervezés látta kárát. Az, hogy a hivatal vezetője nem "kultúr mérnök" volt, aki az utak, vasutak és az ezeket kiszolgáló műszaki létesítmények szakértője, azt jelentette: a tervezés épület centrikus lett, a közlekedés szempontjai nem kaptak megfelelő hangsűlyt. Az arányeltolódásnak hamarosan olyan jelei mutatkoztak, melyek nem kerülték el a város vezetésének a figyelmét sem. Nagy Ferenc polgármesternek, akinek széles látókörről tanúskodó terveit sajnos megakasztotta a világháború, 1917-ben, a békeidők feladatairól készített előterjesztésében olvashatjuk: "... alig van egy-egy város, melyre a technikai alkotások oly tömege sulyosodnék, mint a mi városunkra. A megoldandó feladatok gazdagsága mellett annál szembeötlőbb a mérnöki hivatal gyengesége, mely a köznapi, rendes ügymenetet sem* képes mai szervezete és összeállítása mellett elvégezni. A vezetés hiánya mellett be kell azonban látnunk, hogy a hivatal szervezete sincs kellőleg kiépítve s a rendelkezésre álló munkaerő elégtelen. Az összes szervezeti kérdések között a legsürgősebbnek tartom a mérnöki hivatal megszervezését. E hivatal irányítására nagy áldozatok árán elsőrendű, világlátott, tapasztalt vezetőt kell keresnünk, ki a helyi lehetősé-