Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)
Üzemeltetés
geket szakértő szemekkel meglássa s létesítve mindenre nyomja rá a szépérzék, a jó izlés, a céltudatosság bélyegét, hogy a* mit alkot a város, amiért áldoz, értékes legyen, nemcsak a helyi szükség, de a haladás szélesebb szemszögéből nézve is. A hivatal keretein belül felelős vezetőkkel, a szükséges szakközegek, továbbá segéd- és kezelő személyzet beállításával szervezni kell az egyes osztályokat, u.m. az útügyi osztályt, építési osztályt, a városfejlesztési osztályt. Az ezzel járó többletkiadások bőven megtérülnek; mert ne felejtsük el, hogy egy városnak mindig legtöbbe kerül az olyan mérnöki hivatal, mely a reá váró feladatokat jól elvégezni nem bírja. "^ 3 A Nagy Ferenc által remélt "békeidő", amelyben a mérnöki hivatal lemaradásait behozhatta volna, többé már nem következett be, sőt, ahogy a polgármester előre látta, az el nem végzett munkák pótlásának egyre tetemesebb anyagi igényét már nem lehetett kielégí teni. A mérnöki hivatal működésének legnagyobb hiányossága, amely a város egész arculatára, évtizedekre rányomta a bélyegét, a tervszerütlenség volt. Szó esett már arról, hogy a mérnöki hivatalnak, nevezetesen Ádler Károlynak már 1889-ben el kellett volna készítenie a város távlati rendezési tervét. Ez a munka olyan előtanulmányokat és felméréseket igényelt, hogy Ádler napi elfoglaltsága mellett a terv-csomagot csak 1895-re készítette el, s ezt a város csak 1898-ban hagyta jóvá. A jóváhagyás után, mintha el is felejtették volna, a város rohamosan növekedett lélekszámban és területben, minden tervezés nélkül. Lakóterületek népesültek be, ahol utcákat nyitottak az ott lakók öntevékenyen , a minimális közlekedési igény alapján, s a városi hatóságok tevékenysége mindössze arra szorítkozott, hogy utólag ezeknek az utcáknak nevet adott és a házaknak - vagy nyomor barakoknak - ha lehetett, számot. 1937-ben törvény rendelkezett arról, hogy minden városnak el kell készítenie városfejlesztési tervét. Ebben a tervben kellett meghatározni a városias kialakításra szánt területeket és ezeket fel kellett mérni. Az általános és részletes tervekben ki kellett jelölni az utakat, a beépíthető területeket, a közhasználatra
