Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
hatással volt az irodalomban a szociális (demokratikus, szocialista) téma- és érzésvilágra. A miskolci írók napilapok, folyóiratok körül csoportosultak. Míg Lévay a megyei nemesség (a Vayak, Melczerek, Radvánszkyak) mecenatúrájának vesztét fájlalja a város önállósulása miatt (ezért is ellenzi azt), addig a polgárosuló (iparos-kereskedő) családok gyermekei már szabadgondolkodó (nem feltétlenül szabadkőműves!), hivatalnokok, tisztviselők inkább, mint földbirtokosok. Állandó irodalom-közeli hivatalt pedig csak a napilapok szerkesztőségeiben találnak, amelynek politikai ízlésvilágát ki kell szolgálniuk. E napilapok szórakoztató, olvasmányos oldalain, rovataiban lelnek fórumot írói (novella, tárcanovella), illetve költői képességeik megjelenítésére. S mivel városunkban 2-3 napilapnál több újság nem élt meg, azért ezek igénye, kerete, színvonala szabta meg lehetőségeiket is. Próbálkozások akadtak irodalmi igényű folyóiratok alapítására 558 , de ezek csak efemer jelenségek voltak, mert tőkehiány miatt 1-2 év után meg is szűntek. (Ld. Hölgyvilág, CsiripCsirip, Miskolci Szemle, Termés stb.) Néhány antológiában még megjelenhettek (Miskolczi antológia, Heten vagyunk, Felvidéki Bokréta, Csokor) miskolci fiatal költők műveiből. Ezek között a Csokor volt a legnépesebb. Könyvkiadás azonban csak a gazdagabb polgárok támogatásával volt megvalósítható. A nyomdák ugyanis a nyomdaköltséget biztosító előfizetési jegyzék alapján vállalkoztak könyvkiadásra. (A szerzőnek elővásárlási jegyzékkel vagy előfizetői névsorral kellett bizonyítani, hogy munkája meghatározott példányban garantáltan el fog fogyni.) A fórum a tehetségnek olyan, mint virágnak a nap, a víz és a jó termőföld. A tehetség lehetőség. Ha megfelelő éghajlathoz jut, kiteljesül. A féltehetség csak idomulni tud - mert idomulni kénytelen. Ezért, és csak ebben a viszonylatban beszélünk, beszémetünk miskolci irodalomról. A gyermek- és ifjúkorban még rejtőző vagy sarjadó tehetség felnőni, érvényesülni a fővárosba távozott, települt, de a gyermekkori élmények múlhatatlanul benne élnek, ott munkálkodnak az életműben. (Ezek jelentőségét semmibe venni vétkes felületesség, a szülő- és lakóhely részéről pedig megbocsát558 ZIMONYI Z. 1987.
