Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
jelentőségűvé emelkedő ülésünkön feljegyezzük az utókor számára a tényeket: A miskolci egyházközségnek nem maradtak meg iskolái." Az 1949. január l-jével egyelőre három egyházközségre (Avas, Belváros, Felsőváros) bomló közösséget Nagy József e szavakkal emlékeztette: „Ne feledkezzék el egyik gyülekezet sem arról, hogy egy tőről fakadtak, mert mindnyájan miskolci gyülekezetek, hogy testvérei egymásnak, akik nem marakodhatnak az örökségen, hanem támogatják egymást az örökség megőrzésében, eredményes felhasználásában." 96 A központi pénztárt a teljes vagyonmegosztás lebonyolítása után, május 1-jei hatállyal szüntették meg, s delegáltak az egyházközségekhez saját pénztárosokat. 97 A szétválással egyidejűleg a belvárosi egyházközségben három egyházrészt is létrehoztak (Központi, Alsóváros, Tetemvár), melyek egy-egy templom vonzáskörzetébe tartoztak, s a későbbi osztódás alapját is képezték. Ekkor hívták meg Szilágyi István püspöki másodlelkészt, missziói lelkészt és Kóris Lajos vallástanárt a Belvárosba lelkipásztornak. Szilágyi helyére Rásky Sándor került. 98 Az (ekkor már középborsodi elnevezésű) egyházmegye 1950. június 5-én járult hozzá, hogy július 1-jei hatállyal megalakuljon a Miskolc-belvárosi, a Miskolc-tetemvári és a Miskolc-alsóvárosi egyházközség. Az egyházkerület jóváhagyása június 29-én született meg, 99 a meghatározó miskolci egyházközségek ezzel az önállóság útjára léptek. A római katolikus egyház Az első világháború befejeződése nem hozta magával az ínséges idők lezárulását. A korábban sohasem tapasztalt mértékű elembertelenedés, az ember- és anyagveszteségek fölött érzett fájdalmon azonban úrrá kellett lenni ahhoz, hogy - éppen a múlt szem előtt tartásával - mielőbb hozzá lehessen kezdeni egy jobb jövő építéséhez. Ennek a feladatnak, illetve felelősségnek a szelle96 MA. Pr. jkv. 1948. november 11. 97 Református Egyház, 1949. 7. sz. 20. p. 98 Református Egyház, 1949.1. sz. 21. p.; 2. sz. 23. p. 99 SRKLt. Püspöki iratok. 111/1950., 850/1950. sz.