Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ténete" sorozat e korszakot tárgyaló kötete „Magyar Művészet 1919- 1945"), míg a másik az 1910 körüli éveket és a negyvenes évek végét, az ötvenes évek elejét, a dogmatikus, voluntarista művészetpolitika kezdetét jelölte meg periódushatárként.

656 Mindkét esetben azonban kiinduló tényként kezelték, hogy az első világháború traumája, majd Oroszországban a szocialista forradalom komoly változásokat indukált a művészetekben is Európa-szerte. Magyarországon a Tanácsköztársaság eseményei és az 1920- as trianoni békeszerződés következményei még bonyolultabbá tették a helyzetet és vált még sajátosabbá és ellentmondásosabbá a magyar szellemi élet, az irodalom, a művészetek helyzete. Korszakunkban egy dologban egyetértettek mind a konzervatív, mind a forradalmi kulturális elit vezéregyéniségei: vége a régi világnak. Csak amíg az egyik pólus a keresztény nemzeti felbuzdulásban, a nemzetien sajátos tradíciókra építve képzelte el a kultúrpolitika reneszánszát (Gerevich Tibor, Klebesberg Kunó), addig a másik oldal a hitetlen individualista művészettel szemben egy új hitre, új erkölcsi világérzésre, konstruktivista magatartásra épített programot hirdetett (Hevesy Iván, Kassák Lajos). Európában a háboríts kilábolás éveit követően a képzőművészet korszakos jelentőségű eseményeit a politikai és gazdasági viszonyok alakították. Amíg a szellemi életet a húszas években konjunktúra, addig a harmincas évek közepétől a folyamatos depreszszió jellemzi. Párizs jelentősége múltjához képest csökken, a modernizmus szélsőségeinek átértékelődése nyomán az autonóm művészeti gondolkodás megvédésében az École de Paris szellemi közege jár élen, és Picasso munkássága jelentette a „rend, tárgyiasság, örök igazság" vágyához igazodó újat teremtés etalonját. Berlin találkozópontja lett a művészeti mozgalmaknak, közöttük is világjelentőségű volt a weimari, majd dessaui Bauhaus és a Sturm nyitott kiállító és lapkiadó intézménye, ahol a magyarok közül is töb656 Néhány korszakos jelentőségű életműnek ezekre az évekre eső végleges lezáródása ugyancsak határt jelöl. 1917-ben halt meg Ferenczy Károly, 1918-ban Hollósy Simon és Fémes Beck Vilmos, 1919-ben Csontváry Kosztka Tivadar, Nagy Balogh János és Mednyánszky László, 1920-ban Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula és Lajta Béla. Németh L. 1981. 16. p.