Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ben kiállítanak.

657 A fasizmus előretörésével Berlin szerepe homlokegyenest az ellenkezőjére fordul, és ez a művészek körében emigrációs hullámokat indít el Párizs, Moszkva, London és az Egyesült Államok felé. Olaszország szerepe is változó, hiszen a nemzetközi érintkezésben betöltött hímeve és szerepe a fasizmus előretörésével ellenkező irányba vált, szellemi és expanziós politikájához igazodó művészeti ideológiája mintája lett a terrorisztikus államhatalmat reprezentáló és dicsőítő, a klasszicista akadémizmus nyelvezetére építő iskoláknak. Bár az időszak elején, jó irányban valamelyest módosulni látszik az európai és a magyar művészet között meglévő több évtizednyi megkésettség és asszinkronitás, később azonban a feudális arisztokrácia, a korábbihoz képest jelentősebb szerephez jutó nagytőkés nagypolgári réteg ellentétekkel terhelt vezető szerepének megerősödése, a középrétegek hatalmat kiszolgáló alkalmazkodása nem segített javítani a helyzeten, nem preferálta a felzárkózni kívánó haladó polgárosulást támogató művészeti törekvéseket. Korszakunkban, hazánkban a megizmosodó, újra erőre kapó neobarokk konzervatív akadémizmussal szemben csupán a mérsékelt, humanista, szépségre és harmóniára törekvő művészet képviselhette hivatalosan a kisebbségben maradó progressziót. A megosztottság, a generációs problémák, a politikából és ideológiából való kiábrándulás, a magyarság, magyarosság, népiség kérdése, ennek értelmezése mind-mind komoly mértékben befolyásolták képzőművészetünk alakulását. A gazdasági válság és az anyagi körülmények romlása ellenére is elmondhatjuk, hogy megerősödik korszakunkban a művészet funkciótudata. Az erre épülő törekvéseket ugyan áthatja a kompromisszumkészség, de a különböző modem stiluskezdeményezések eredményeinek összesítésével, a régihez való kötődés mellett megindul a sajátosan új keresése. Az új klasszicizmus, új természetlátás, posztnagybánya, az új tradicionalizmus, újrealizmus jól jelzik ezt a művészeti attitűdöt, melyet legtöbb esetben akarva657 Kassák, Bortnyik, Péri, Máttis Teutsch, Nemes Lampérth, Bernáth, Ferenczy Béni, Kádár Béla és Scheiber Hugó.