Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

gyökeres miskolci volt. A hasonlóan jogász édesapa, Bizony Tamás is Miskolcon született, 1812-ben. Ügyvédi vizsgát 1836-ban Pesten tett, s a forradalom kitöréséig a fővárosban volt magánügyvédi irodája. Pesti működése alatt született fia. Bizony Ákos középiskoláit - a nagyszülők miskolci jelenlétének köszönhetően - Késmárkon és Miskolcon végezte. A jogot Eperjesen hallgatta, s tanulmányait Budapesten fejezte be. Először közügyvédi (1869), majd váltóügyvédi „jogosítványt" (1870) szerzett. Ezt követően jogi gyakorlatra Miskolcra jött (s ekkor még apjának működött a magánirodája). Ezzel egyidőben történt az Ügyvéd Egyletek Ügyvédi Kamarákká történő átalakítása. A kamara első elnöke Répászky Alajos lett, s első titkárául Bizony Ákost választották meg. 1876-ban Bizony Ákos önálló irodát nyitott, ugyanettől az időtől a református egyházkerület ügyésze is lett. A város társadalmi életében a „helyfoglalás" lépésről lépésre történt: a Miskolczi Takarékpénztár, a Miskolczi Gőztéglagyár, a Színügyi Felügyelő Bizottság, a Villamos Vasút Rt., s természetesen tagságok jótékony és közhasznú egyletekben. Sassy István kamarai elnöksége idején (1883-1893) Bizony Ákos már elnökhelyettes lett (1887-től). Ugyanezt a funkciót töltötte be Kovács Lajos kamarai elnöksége idején is (1893-1902). Halála után Bizony Ákos következett, akit hét cikluson keresztül (1902-1922) mindig egyhangúlag választottak meg. Eletének méltatói szerint „az elnöksége alatt megjelent évi jelentések a klasszikus jogászi munka remekei." Bizony Ákost először 1901-ben választották Kossuth-párti programmal országgyűlési képviselővé. Miskolc északi kerületében Tisza István miniszterelnökkel szemben is győztesen került ki. 1910-ben a választásokon ugyan kisebbségben maradt, de a pótválasztásokon újfent győzött. 1901-1918 között volt Miskolc országgyűlési képviselője, a forradalom alatt vonult vissza a politikától, mint Apponyi Albert fegyvertársa s pártjának vezető egyénisége. (A párton belül alakult egyik frakciót Bizony-pártnak is nevezték.) Aktív politizálása idején elhárította magától az igazságügyi miniszterséget, majd később a házelnöki felkérést is. A várost mindvégig támogató, országos politikai karrier után visszavonulva, csendesen halt meg festőművész felesége mellett, az ún. Werbőczy utcai (ma: Dózsa György u.) kúriájában. (Felesége egy évti-