Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

gyökeres miskolci volt. A hasonlóan jogász édesapa, Bizony Ta­más is Miskolcon született, 1812-ben. Ügyvédi vizsgát 1836-ban Pesten tett, s a forradalom kitöréséig a fővárosban volt magánügy­védi irodája. Pesti működése alatt született fia. Bizony Ákos középiskoláit - a nagyszülők miskolci jelenlété­nek köszönhetően - Késmárkon és Miskolcon végezte. A jogot Eperjesen hallgatta, s tanulmányait Budapesten fejezte be. Először közügyvédi (1869), majd váltóügyvédi „jogosítványt" (1870) szer­zett. Ezt követően jogi gyakorlatra Miskolcra jött (s ekkor még ap­jának működött a magánirodája). Ezzel egyidőben történt az Ügy­véd Egyletek Ügyvédi Kamarákká történő átalakítása. A kamara első elnöke Répászky Alajos lett, s első titkárául Bizony Ákost vá­lasztották meg. 1876-ban Bizony Ákos önálló irodát nyitott, ugyanettől az időtől a református egyházkerület ügyésze is lett. A város társadalmi életében a „helyfoglalás" lépésről lépésre történt: a Miskolczi Takarékpénztár, a Miskolczi Gőztéglagyár, a Színügyi Felügyelő Bizottság, a Villamos Vasút Rt., s természetesen tagsá­gok jótékony és közhasznú egyletekben. Sassy István kamarai el­nöksége idején (1883-1893) Bizony Ákos már elnökhelyettes lett (1887-től). Ugyanezt a funkciót töltötte be Kovács Lajos kamarai el­nöksége idején is (1893-1902). Halála után Bizony Ákos követke­zett, akit hét cikluson keresztül (1902-1922) mindig egyhangúlag választottak meg. Eletének méltatói szerint „az elnöksége alatt megjelent évi jelentések a klasszikus jogászi munka remekei." Bi­zony Ákost először 1901-ben választották Kossuth-párti prog­rammal országgyűlési képviselővé. Miskolc északi kerületében Tisza István miniszterelnökkel szemben is győztesen került ki. 1910-ben a választásokon ugyan kisebbségben maradt, de a pótvá­lasztásokon újfent győzött. 1901-1918 között volt Miskolc ország­gyűlési képviselője, a forradalom alatt vonult vissza a politikától, mint Apponyi Albert fegyvertársa s pártjának vezető egyénisége. (A párton belül alakult egyik frakciót Bizony-pártnak is nevezték.) Aktív politizálása idején elhárította magától az igazságügyi miniszterséget, majd később a házelnöki felkérést is. A várost mindvégig támogató, országos politikai karrier után visszavonul­va, csendesen halt meg festőművész felesége mellett, az ún. Wer­bőczy utcai (ma: Dózsa György u.) kúriájában. (Felesége egy évti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom