Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

latban álltak a hazai kálvinizmussal, s az 1945-1948 közötti de­mokratikus kísérlet idején meghatározó szerepet játszottak. Mindenekelőtt a miskolci reformátusok lelki életéről, az egy­házközség teológiai irányáról kellene néhány szót szólnunk. A két világháború közötti reformátusságot leginkább a „történelmi kál­vinizmus"-nak és az „általános keresztyének"-nek nevezett irány­zatok vitájával szokás jellemezni, mely elsősorban a belmisszió kérdése körül bontakozott ki. 13 Megítélésünk szerint a miskolci reformátusok helye valahol a két álláspont között kereshető, me­lyet ha röviden jellemezni akarunk, első helyen az elmélyült hitéle­tet, illetve az annak minden eszközzel történő fellendítését kell ki­emelnünk. A missziós tevékenység természetesen más korszakok­ban, illetve más gyülekezetekben is jellemző volt, a térségben en­nek szerepe 1920 után jelentősen felértékelődött, ami különösen a hívők szervezett közösségeiben, a különféle biblikus célokkal ala­kult egyesületek aktivitásában ragadható meg. Fontosnak véljük azonban, hogy mindez nem egyszerűen egyházi felfogásnak te­kinthető, hanem úgy is, mint a miskolci reformátusságnak az 1920­as, 1930-as évek korkérdéseire adott válasza. Ugyanakkor több­nyire vigyáztak arra, hogy ez a folyamat ne a hagyományos egy­házi élet visszafejlődéséhez vezessen, hanem a belmisszióval a ket­tő szerves egységet alkosson. Leegyszerűsítve a képet, úgy is fo­galmazhatunk, hogy a tiszáninneni egyházkerület nemcsak föld­rajzilag helyezkedett el Budapest és Debrecen között, hanem sok vonásban egyesítette a Tiszántúlnak - elsősorban Baltazár Dezső nevével fémjelezhető - a magyar kálvinizmus autonómiájára, füg­getlenségi hagyományaira támaszkodó felfogását, illetve a Hor­thy-rendszer jellegéből fakadó, az egyházi életet nagyfokú állami szerepvállalással is párosító álláspontját, melyet leginkább Ravasz László nevével szoktak összefüggésbe hozni. Kétségtelen továbbá, hogy utóbbihoz álltak közelebb, például az itteni reformátusok között meghatározó jelentőségű Enyedy Andor őszinte tisztelettel tekintett Ravasz Lászlóra, és nézeteinek egyik legfontosabb képvi­selője lett. 13 A vitáról többek között Id.: BOLYKIJ. - LADÁNYI S. 1987. 44-59. p. Újabb kiadá­sára Id.: BARCZA J. - DIENES D. (szerk.) 1999.

Next

/
Oldalképek
Tartalom