Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Az egyházközség számos meghatározó vezetője közül a korszakban kiemelkedett Enyedy Andor, akinek személyisége döntően határozta meg a reformátusság lelki arculatát. Enyedy Andort 1922-ben választotta meg lelkészének az egyházközség presbitériuma, de lakásproblémái miatt csak 1924-ben foglalhatta el helyét a városban. (A miskolci lelkésszé 1920-ban beiktatott Révész Kálmán

14 1931-ig volt az egyházkerület püspöke, őt követte Farkas István, majd 1942 januárjától Enyedy Andor.) Enyedy 1928-ban szerezte meg a teológiai doktorátust, 1931-től a konvent missziói előadója, majd egyházkerületi főjegyző, 1941-ig - nem véletlenül! a belmissziói útmutató szerkesztője stb. A húszas években fellendült és sokrétű egyházi-missziós élet Miskolcon nagyrészt az ő tevékenységének köszönhető. Egyetlen vasárnap délelőtt tartott egymás után börtön-, gyermek-, majd ifjúsági istentiszteletet, 10 órakor templomi istentiszteletet, előtte és utána gondja volt a keresztelésekre, jegyesoktatásra, délután a különböző társadalmifoglalkozási csoportoknak (háztartási alkalmazottak, kereskedelemben és iparban dolgozó fiatalok, munkáslányok, postások, vasutasok stb. részére) tartott külön bibliaórákat, majd öt órától istentiszteletet a Deszka-templomban, este pedig különböző ifjúsági egyesületek munkájában vett részt. Enyedy - mint számos publikációjából kitűnik - űgy vélte, hogy a hűszas évek református egyházának meg kell szabadulnia a névleges keresztyénség nyűgétől, és fokoznia kell hitébresztő, evangelizációs küldetését, az egyházhoz pusztán formálisan kötődő, de lélekben elidegenedett tömegek figyelmét a bibliás, hitvalló életmódra felhívni. Enyedy Andornak számos prédikációs gyűjteménye, igetanulmánya, konfirmációs füzete jelent meg. Prédikációinak középpontjában túlnyomó többségében az Isten felé fordulás, a megújulás, az elkötelezett keresztyén életre való felhívás állott. Gyakran állította ellentétbe a krisztusi természettel az egyházba is beszüremkedő világiasságot. Számos különböző alkalommal tartott ünnepi és egyéb beszédeket, szinte minden fontosabb egyházi intézmény, szervezet szívesen kérte fel előadójának. Egy alkalommal így beszélt: „reformátusnak lenni ma sem annyit jelent, mint más hit 14 Ld. erről pl.: Magyar Jövő, 1920. 235. sz. 2. p.; MA. Pr. jkv. 1920.